Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

14 7. Nagytisztelelűségeclet pedig arra kérem, hogy az egyes egyházközségektől így beérkezett emlékiratok alapján egy ugyancsak hasonló emlékiratot készíteni, illetőleg elkészíttetni méltóztassék, de amely már az egész egyházmegyére vonatkozzék. Ez is két példányban irandó meg, melyek egyike az esp. irattárban helyezendő el, a másik példány a püspöki hivatalnak küldendő. Azt hiszem, hogy minden lelkész e nélkül is — csak talán más alakban — feljegyezte volna az utókor számára a maga egyházát közelről érintő és a jelenlegi háborús viszonyokkal kapcsolatos dolgokat s így ez emlékirat megírásával nem fogjuk őket nagyon megterhelni. A kérdőpontokat csak a kívánatos egyöntetűség végett jeleztem s hogy némileg irányítsam az emlékirat megszerkesztését. Végül megjegyzem, hogy az emlékirat elkészítésének ideje — természetesen — csak a háború befejezése utáni időre tehető. Adja Isten, hogy mihamarább elkövetkezzék ez idő; a győzelmesen kivívott áldott békesség ideje! . Szívélyes üdvözlettel Budapest, 1915 március hó 4-én. Scholtz Gusztáv, püspök. 2. Az év sok gyászos eseményei közül, különösen ki kell emelnem dr. Baksay Sándornak, a dunamelléki ref. egyházkerület püspökének, az egyetemes konvent lelkészelnökének f. é. június hó 18-án, életének 83-ik évében történt gvászos elhunytát. Halálát mélyen gyászolja nemcsak kunszentmiklósi egyháza, amelynek 49 évig szerető és szeretett hűséges lelkipásztora volt s amelyet püspökké történt megválasztatása után sem hagyott el; nemcsak egyházkerülete, amelynek élén 12 évig állott, mély bölcsességgel párosult szeretettel kormányozva azt, hanem az egész ref. egyház is, a melynek mint kiváló pap, fennkölt lelkű püspök és mint ragyogó tollú író, méltán büszkesége volt. Gyászos elhunyta alkalmával egyházkerületünk őszinte részvétét a dunamelléki ref. egyházkerület elnökségéhez intézett részvét-átiratomban kifejeztem s temetésén egyházkerületünket, miután ker. felügyelőnk őméltósága távol volt a fővárostól, magam pedig gyöngélkedtem, képviseltettem. Kérem a ker. közgyűlést, hogy a testvér ref. egyházkerület nagy püspökének emlékét jegyzőkönyvünkben meg-