Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

örökíteni s őszinte részvétünknek jegyzőkönyvi kivonatban 7. is kifejezést adni méltóztassék úgy az egyházkerületi mint az egyetemes konvent elnökségénél. 3. Egyházkerületünk tiszti és lelkészi karában, Istennek hála! haláleset nem fordult elő. De megemlítendőnek tartom: 1. hogy a turóczi egyházmegye, a hol az elnökség, valamint a többi tisztviselők megbízatása ez évben lejárt, úgy az esperesi mint az esperességi felügyelői állásban az eddigieket, nevezetesen: nt. Hodzsa János, illetőleg ns.Vanovics János dr. urakat egyhangúlag megerősítette, legyenek szívélyesen üdvözölve. 2. Nyugalomba vonultak : nt. Mrva György petrőczi lelkész 1914 dec. 1-én, 55 évi buzgó hivataloskodás után és Török József czeglédi lelkész f. é. július 1-én, 48 évi hűséges munkálkodás után, amelyből 17 évet mint a pestmegyei egyházmegye nagyérdemű főesperese töltött be. Nyugalomba vonulásuk alkalmából kívánjuk mindkettőjüknek, hogy életük hátralévő idejét tegye az Úr derültté és boldoggá. 4. A kerületi közgyűlésre kiküldendő két néptanítóképviselő szabályszerűen megválasztatván és pedig a soros csanádcsongrádi és zólyomi egyházmegyékből jelölt négy-négy tanító közül, a megválasztottakat, névszerint: ObetkoLajosbeszterczebányai és Pokorny Béla nagylaki tanítókat megválasztatásukról értesítve, részükre a megbízóleveleiket a kerületi közgyűlésre szóló meghívó kapcsán megküldtem. Elnökségi fontosabb intézkedések: 5. Ezeknek rövid és csak a leglényegesebbekre vonatkozó felsorolásánál, mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy ezen egyház közigazgatási esztendőt, amelyben hazánknak ellenségeivel folytatott óriási küzdelme szívünk minden érzését, lelkünk minden gondolatát áthatotta s amely minden erőnket és tehetségeinket a most legelső és legszentebb honpolgári kötelességeink teljesítésére igénybe vette, nem tartottam alkalmasnak arra, hogy az egyházak látogatását folytassam, igaz, hogy különösen a mostan átélt napokban, amelyeknek minden órája telve volt féltő aggodalommal és rettegéssel s a melyek annyi kimondhatatlan lelki szenvedést és gyászt hoztak egyesekre és családokra, a legkiválóbb alkalom kínálkozott arra, hogy híveinket meglátogatva, ezáltal is hitben, Isten iránti bizalomban s különösen nagy küzdelmünk igazságosságában erősítsük, vigasztaljuk vallásos érzésüket s egyház-