Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

22 Ámde — úgy látszik — a róm. kath. egyház elérkezettnek látja az időt évtizedek óta ápolgatott tervének megvalósítására, hogy t. i. az ily jogok és kiváltságok egész sorozatát a maga nevére törvényesen telekkönyvezze. A ki figyelemmel kíséri a róm. katholicizmus idevonatkozó álláspontját, melyet lapjaiban itt-ott közzélesz, s a neki kedvező törvényeinkre történő hivatkozásokkal, a kedvezőtlenek elhallgatásával pedig, mint igyekszik bizonyítani, — az könnyen tisztába jő legfőbb törekvéseivel: biztosítania maga számára nemcsak az egyházi, de az állami eredetű s milliárdokat érő egyházi és iskolai birtokokat. Vájjon lehetséges volna-e ez addig, míg a protestáns egyházak egy bármikor beszüntethető, aránytalanul kis évi államsegélyt kapnak csupán? Akadna-e államférfi, a ki az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását ekképpen értelmezhetné? Mert azt ugyan senki sem állíthatja, hogy a viszonosság és egyenlőség elvéből csak az következik, hogy a r. kath. egyháznak is legyen autonómiája, mint van a protestánsoknak, de ezek viszont nyugodjanak meg abban, hogy — míg az állam az egyiknek eíeve óriási vagyont bocsát a tulajdonába — ők arányosan évről évre segélyeztetni fognak, ha és a mint az állam pénzügyi helyzete engedi. Reméljük azonban, hogy az ily tervezet annak marad örökre. A r. kath. autonómia kérdésének helyes, törvényszerű és általunk is megnyugvással vehető megoldása, az 1848. XX. t.-cz. alapján, feltétlenül megköveteli a mi, vagyis a protestáns egyházak törvényes igényeinek törvényes alapon való rendezését is! Nem egyházi érdek ez csupán, hanem nemzeti is, azért is, ha eljő ideje, a törvényczikk végrehajtásánál teljes bizodalommal vagyunk államférfiaink hazafias érzülete és igazságszeretete iránt valláskülönbség nélkül, de különösen bízva-bízunk protestáns vezérférfiaink erélyében, hogy a nagy horderejű ügyben teljes súlylyal érvényesítik befolyásukat! A mi közelebbről a szorosan vett felekezetek közötti viszonyt illeti, úgy abból, hogy az év folyamán sem egyházi, sem iskolai ügyben semmiféle sérelemről jelentést nem kaptam, azt kell következtetnem, hogy mindinkább kezd érvényesülni az a felfogás, hogy: tiszteljük egymás jogát. Vajha úgy is volna! A mikor mindenik egyháznak a maga hatáskörén belül, a belmisszió terén oly sok a tennivalója, s a mikor kívülről a vallásellenes irányzatok oly lázasan építik ostromműveiket, melyekkel az egyházak szilárd bástyáit megingatni s megdönteni igyekeznek! Valóban kívánatos volna, hogy mint a Krisztusban hívő, tehát ugyanazon pozitív alapon álló keresztyén egyházak, végre egymás iránti jóakarattal,