Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

13 jövendőbeli házastársának, vagy pedig ő maga is áttér. S ha 6ilyenkor áttérésre jelentkezik, már űg}^ körül van hálózva, hogy visszatéríteni lehetetlen. Ugyanilyen eset lehet a szórványokban is, a hová az illetékes lelkész befolyása el nem jut, vagv az életviszonvok és családi összeköttetések miatt nagvon gyenge. Nem a lelkészek nemtörődömségét vagy mulasztását kell tehát ebben látnom, hanem inkább az eszközök hiányát, anyagi erőnk csekély voltát, nem állíthatunk fel minden pontra megfelelő őrszemet. De a midőn ezt, mint enyhítő körülményt — a lelkészi ténykedésre nézve — felemlítem, távolról sem akarom oly ürügynek tekinteni, mely alatt a lelkész feloldva érezze magát a szükséges éberség és cura pastoralis alól; sőt elvárom, hogy annál fokozottabb ügybuzgóságot fejtsen ki e téren is, minél veszélyeztetettebb ponton áll. Veszteségünkről lévén szó, sajnálattal kell megemlítenem a bánsági esperességben levő ferenczhalomi egyházközségben történteket. Itt ugyanis a mult évben megejtett lelkészválasztást az egyházi törvényszék megsemmisítette s új választást rendelt el. Ez meg is történt. A szenvedélyes pártoskodásból kifolyólag több egyháztag, mert akaratuknak érvényt szerezni nem tudtak s a régi jelölthöz makacsul ragaszkodtak — mintegy 90 lélek — az egyházból kilépett s most a nélkül, hogy más egyházba beléptek volna, külön tartanak e czélra kibérelt helyiségben istentiszteleti összejöveteleket. Mindent elkövettünk arra nézve, hogy e lépéstől az illetőket visszatartsuk, igyekezetünk azonban hiábavalónak bizonyult. A legutóbb vett jelentés szerint azonban, egyes jelekből következtetve, hogy t. i. egy házasságkötésnél és egy halálesetnél az új lelkész közreműködését is kikérték, van reményem, hogy lassanként lecsillapodnak a háborgó kedélyek s követve lelkük jobb sugallatát, visszatérnek az egyházba, a melyet teljesen elhagyni nem is tudtak. Szívem egész melegével üdvözölném őket! Közelebb meglátogatom őket. E helyi eseményről áttérve ismét az általános egyházi életet jellemző adatokra, bizonyos megnyugvással olvastam az egyházmegyei elnökségek által végzett egyházlátogatásokról szóló, hozzám beterjesztett jegyzőkönyveket, a melyek arról tanúskodnak, hogy egyházközségeink javarészében adminisztrative kifogástalanul rendben vannak. A lelkészek, tanítók és egyéb tisztviselői az egyházaknak, hivatalos kötelességeiket, az egvházvagyon kezelését, az épületek rendbentartását, lelkiismeretes buzgósággal végzik, illetőleg kellő gondossággal intézik s a hol e tekintetben valami mulasztás vagy kifogás történt, az egyházmegyei elnökség részéről történt figyelmeztetést vagy utasítást a hívek rendszerint a legnagyobb készséggel fogadták, jeléül ama nagvrabecsülendő szép vonásnak,.