Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

39 Meg kell azonban jegyeznem, hogy az 1913. évi XVI. t.-cz. a mellett, hogy tanítóink fizetését előnyösen javította, több a felekezeti tanítóságra nézve sérelmes rendelkezést is tartalmaz, a minek orvoslását méltán szorgalmazzák. Ilyen különösen az, hogy javadalmazás tekintetében különbséget tesz az állami és nem állami tanítók között; hogy az állami tanítók előléptetése kedvezőbb; hogy a lakbér ott a fizetési osztálvlyal emelkedik; hogy az állami tanítók családi pótlékban részesülnek és hogy végre a felekezeti tanítófizetés ügyébőlszármazó vitás kérdésekben elsőfokon aközigazg. bizottság, másodfokon es véglegesen a miniszter ítélkezik, míg az államiaknál a végső forum a közigazgatási bíróság. Mindezen erkölcsi és nagy anyagi sérelmek orvoslása iránti mozgalmat nem tekintem csupán tanítóságunk ügyének, hanem egyenesen egyetemes egyházi kérdésnek, melyben állást foglalnunk s a sérelmek megszüntetését szorgalmaznunk kell. Nem lehet hallgatással mellőznöm e helyen továbbá a „Budapesti Tanítók Egyesületéinek f. é. ápr. hó 2-án Budapesten megtartott gyűlését, a melyet — mint ránk nézve teljesen idegent — egyenesen tárgyánál fogva kell felemlítenem. Az „államosított iskola vallásoktatás nélkül" jegyében megtartott gyűlés aligha kerülte el egy egyházvezető és az egyház ügyei iránt szeretettel érdeklődőnek a figyelmét is s így mindnyájunk előtt ismeretes lesz azon állásfoglalása, hogy a népoktatást egész vonaton államosítani tartja kívánatosnak azzal, hogy

7 a felekezeti vallástanítást pedig ki kell zárni az iskolákból és helyette a népiskolákba az általános erkölcstan vezetendő be, a melyet a világi tanítók eszközöljék. A gyűlés elhatározta továbbá, hogy mindennek megvalósítását a közoktatásügyi minisztériumnál szorgalmazni fogja. A tanügy e merész reformálásának az eszméje, mint ismeretes, nem a fővárosból indult ki. Távoli vidékről Békésvármegyéből származott indítvány képen ide. Onnan, a hol a szoczializmns is erős hódítást tett a munkásnép széles rétegeiben és sok tekintetben káros befolyást gyakorolt a nép gondolkozására, erkölcseire s vallásosságára. Az ottani tanítóegyesület indítványa volt ez, azon egyesületé, a melynek tagjai az egyszerű munkásnéppel közvetlen érintkezésben vannak s a kikre a nép gyermekeinek ezrei vannak bízva. Ezért is sokkal nagyobb súlyt tulajdonítok ez idegenből átplántált eszmének, mintsem hogy hallgatással térjünk felette napirendre. Azt tartom ugyanis, hogy itt egyházunk egyik legéletbevágóbb érdekéről van szó s ámbár a dolog még nem egészen aktuális, mert hiszen e tekintetben teljesen megnyugtató nyilatkozatot kaptunk, a legilletékesebb helyről t. i. a kultuszminisztertől,