Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

40 . ki mintegy feleletül e mozgalmakra egyik beszédjében kijelentette, hogy nemcsak tekintettel az egyháznak a hazai kultúra fejlesztése körül múltban szerzett nagy érdemeire, a midőn a kulturális missziót jóformán egyedül teljesítették hazánkban, de a czélszerűségi szempontot is tekintve: „ilyen törekvések meghiúsulására teljes erejéből törekedni fog", nekünk a vallásoktatásnak az iskolából való kizárása s helyette az általános erkölcstan tanításának bevitele ellen már eleve állást foglalnunk kell, mély sajnálkozásunknak és megdöbbenésünknek adva kifejezést a felett, hogy ezen áldatlan ügy érdekében éppen a néptanítók, a jövő nemzedék nevelői indítottak akcziót, szolgálatba állva annak a veszedelmes irányzatnak, a melynek czélja, minden eddigi működését tekintve csak romboló lehet. Jól tudom én azt, hogy a vallásoktatással kapcsolatosan történnek visszaélések, hogy t. i. helytelenül teljesítő, alacsony műveltségű s szűk felekezeti látókörű vallástanító a vallás igazságai helyett felekezeti gyűlölködést hirdet s csepegtett a gyermekek ártatlan lelkébe s hogy a nemzetiségi eszmék istápolására is e czím alatt nyílik alkalom, de végzetes tévedés volna ebből azt az érvet kovácsolni, hogy tehát ki a vallástanítással az iskolából. Csak üres lelkek érve ez, kik mert maguk hitetlenek, a hitetlenség kárhozatos apostolainak szegődtek. Nincs az az áldott ügy, eszme, a melylyel a tudatlanság és még inkább a gonoszság visszaélni ne tudna, de annak nem az eszme keresztrefeszítése az orvossága. És én bízom, hogy e kérdésben is találkozni fognak mindazok, a kik a magyar nemzet jövőjét s népének vallás-erkölcsi fejlődését igazán szívükön viselik és a kiknek hazánk jövőjének irányítására némi befolyásuk leend, hogy meg fogják találni e visszaélés meggátlásának a módját, de viszont gátat vetnek annak az alacsonv materialisztikus és atheista világnézetnek is! o E bizalmunk azonban fel nem menthet bennünket az előkészület és az erőgyűjtés gondjaitól. Ki tudja mit hord méhében a jövő. A jövendő alakulások, korunkban a mikor a nézetek és elvek oly gyorsan váltakoznak s a legszilárdabnak vélt alapok is ingadoznak, beláthatlanok. Különösen alkalmasnak gondolom e tekintetben már most lehetőleg meghonosítani gyülekezeteinkben a gyermek-istentiszteleteket és a vasárnapi iskolát s megkedveltetni ezeket népünkkel. Mert kétségtelen, hogy a mai gyermeknemzedékből fog kinőni a jövő egyház. Ennek lelkéVkell tehát megnyernünk, s magunk számára biztosítani mély vallásos nevelés által. Ez lesz az igazi erőgyűjtés! Egyházunk mindig szegény volt, gazdasága a hivek buzgalmában, áldozatkészségében" hithűségében állott mindeddig.