Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

38 Tanügy. 15. Azon nagy állami segélyezés, melyet egyházközségeink az elemi iskolák fenntartására és fejlesztésére igénybe venni kénytelenek, hogy a törvényes követelményeknek megfelelhessenek, magával hozza azt a sajnálatos körülményt, hogy iskoláink feletti rendelkezésünk mindinkább összezsugorodik s maholnap minden jogunk pusztán a felekezeti iskola nevezetben fog állani, míg abban tényleg az állami kormányhatóság a rendelkező. Elemi népiskolákra s a népoktatásra vonatkozó minden újabb törvény nagyobb és nagyobb rést üt az ezekre vonatkozó jog- és hatáskörünkön s a mellett mind nagyobb és nagyobb terhet ró az iskolafenntartó egyházközségekre. Ez utóbbi ok miatt a lefolyt közigazgatási évben is több iskolánkat át kellett engednünk, a hol t. i. a hivek a reájuk haramló terheket elviselni már nem bírták s az előbbit véve tekintetbe mindinkább terjed az a vélemény, hogy ha már az állam elveszi iskoláink feletti rendelkezési jogunkat, akkor nagy anyagi erőpazarlás tőlünk azokat tovább is nekünk fenntartani, a mikor azt az erőt más kiválóan szükséges intézményekre fordíthatnék. Nekem azonban szomorú tapasztalataim vannak az állami iskolákról. Az a szellem, a mely ott uralkodik s a rendszer, a mely a kormányhatóság részéről a tanítók kinevezésénél rendesen megnyilatkozik, erősen figyelmeztek bennünket, hogy iskoláinkhoz minden erőnkkel ragaszkodjunk, ha csak azt nem akarjuk, hogy a jövőben r. kath. vallású tanítók neveljék gyermekeink nagyobb részét, a kisebb részét pedig atheisták. Már is sok a panaszunk, sérelmünk, hogy micsoda nagy aránytalanságban vannak a r. kath. vallású tanítók az áll. iskoláknál, s úgy látom a dolgot, hogy a közel jövő állami el. iskolák tényleg r. kath. iskolák lennének. Visszatérve tanügyünk jelenlegi állapotára, tekintve azt, hogy idevonatkozókig a ker. tanügyi bizottság közgyűlésünk folv amán részletes jelentést teend minden a tanügygyei kapcsolatos kérdésről, ideértve az elmúlt évben kibocsátott kultuszminiszteri rendeleteket és az ezek folytán szükségessé váló intézkedések ismertetését is, csak néhány általános megjegyzésre szorítkozom. Az egyházmegyékből hozzám beérkezett körlelkészi jelentések általában dícsérőleg emlékeznek meg tanítóságunk buzgalmáról. Az iskolák feletti szigorúbb felügyelet és ellenőrzés úgy a gyermekek beiskoláztatása, mint a tanítás eredménye szempontjából már is jelentékeny eredményeket ért el. Tanítóink helyzete a multtaf szemben örvendetesen javult az új törvény alapján történt fizetésrendezés következtében.