Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

15 egyes törvényekkel meghatározott célokra fordíttattak, minők 5» a lelkészi és segédlelkészi kongrua, a középiskolák állami segélye, a tanárok és tanítók fizetés kiegészítései stb., a melyek mindegyike egyházunk autonómiájának annyira féltett bástyáján egy rést ütött,szintén az egyháznak bocsáttatnának megfelelő felhasználás és kiosztás czéljából rendelkezésre, úgy nem állana elő az a visszás helyzet, hogy a segélyben és fizetés kiegészítésében részesülők nem az őket alkalmazó egyházi elöljáróságukban, hanem az anyagi jólétüket fokozó államkormányban látnák azt a hatóságot, a melynek fegyelmileg alá vannak rendelve. Ez pedig fegyelmezetlenséget és az egyházi elöljárósággal szemben tartozó tiszteletnek az egyházi közigazgatásra károsan kiható csökkenését vonja maga után. Azokról a számtalan sérelmekről, amelyek egyházhíveink panaszának állandó tárgyát képezik, nem akarok részletesen szólni. Ezeknek megszüntetése nem áll a mi hatalmunkban, de a felekezetek közötti béke megóvása czéljából ez irányban törvényhozásilag feltétlenül intézkedni szükséges. Ezért nem szabad e sérelmek felett egyszerűen napirendre térnünk, hanem kötelességünk az orvoslást álhatatosan és folytonosan mindaddig sürgetnünk, a míg e bajok csírájukban kipusztítva nem lesznek. Az evangélium tanítását követjük, mikor polgártársainkban első sorban mindig az embert és felebarátot látjuk és keressük, és belső értékét nem a felekezeti hovátartozandóság szerint Ítéljük meg, hanem gondolkozásmódja és tettei szerint. Tartsuk tiszteletben másoknak vallási meggyőződését, de követeljünk más vallásúak részéről hasonló tiszteletet a mi vallási meggyőződésünk iránt is. Keressük embertársainkkal az összekötő kapcsokat és kerüljük az egymás vallási érzékenységének még akaratlan, annál inkább szándékos megsértését és akkor a felekezetek közötti béke feldúlásától nem kell tartanunk. t Áttérve az egyházak autonom hatáskörében teljesítendő feladatokra, kétségtelen, hogy ezek közül legelső helyen áll az evangelium igazságainak elhintése híveink lelkébe, úgy amint azt Krisztus urunk tanította és a mint az az újtestamentomban le van téve. Ez az egyedüli fegyver, a melylyel a vallástalanság, a hittagadás, a felekezetnélküliség és erkölcstelenség bomlasztó hatása ellen küzdhetünk s amelylyel a vallásos öntudatot ébresztve, egyházunknak igaz és törhetetlen híveket szerezhetünk. Ez a legfontosabb és nehéz feladat lelkészeink vállára nehezedik, mert hiszen ők vannak hivatva arra, hogy az Isten igéit hirdessék, és az a pap, a ki híveink igazi lelki atyja, a ki