Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

14 Elismerem, hogy a törvény e szakaszának teljes végrehajtása elé az ország pénzügyi helyzete akadályokat gördít; úgyszintén elismerem és hálával adózom a magas kormánvnak, hogy az utolsó évtizedben egyházunk dotációját évről évre felemelte. De még igen távol állunk attól, hogy e részben igényeink kielégítve lennének és így kénytelenek vagyunk szakadatlanul és állhatatosan küzdenünk azért, hogy a kormány által is jogosnak elismert követeléseink kielégítést nyerjenek és — a mi a fődolog — hogy törvény által biztosíttassanak. De soha sem tudtam megbarátkozni és ma sem tudok belenyugodni az egyháznak nyújtott anyagi támogatásnak ama formájába, a mint az ez idő szerint történik. Nem tartom helyesnek és a törvény intencióival összeegyeztethetőnek, hogy állami segélyekben, nem pedig állami javadalmazásban részesülünk, mert az előbbit kérni kell, az utóbbit követelni lehet Nem tartom egyházi érdekeinkkel összeegyeztethetőnek, hogy a nyújtott állami segélyek egyes külön meghatározott czélokra, mindenféle fenntartásokkal és kikötésekkel, sőt a legtöbb esetben a mi legnagyobb kincsünk: autonomiánk rovására nyújtatnak, a melyekről részletesen okmányilag el kell számolnunk. Távol áll tőlem az Ő Felségét megillető és a kormány által gyakorlandó főfelügyeleti jogot kétségbe vonni vagy kifogásolni és elismerem az államnak azt a jogát, hogv éber szemmel ellenőrizhesse, vájjon az állam által az egyházak rendelkezésére bocsájtott összegek nem-e fordíttatnak államellenes czélokra. De úgy érzem, hogy sem az egyik, sem a másik tekintet nem indokolja az eddigi eljárást és pedig azért nem, mert utóvégre is akkor, a mikor a mi hazai protestáns egyházaink több évszázados multukkal tanúságot tettek arról, hogy a törvényt mindig tiszteletben tartották, hogy az ország alkotmányának mindig leghívebb és legelszántabb védői voltak és minden nemzetiségi vagy hazaellenes izgatásnak rosszalói és kérlelhetetlen üldözői, akkor, a mikor az állam által nyert összegeknek hovafordításáról és mikénti felhasználásáról nyilvános jegyzőkönyveinkben, a melyek a kormányhoz felterjesztetnek, elszámolunk: mondom akkor méltán elvárhatnók a kormánytól, hogy egyházunk igaz hazafias törekvése iránt bizalmatlanságot ne tápláljon és hogy úgy az eddig élvezett, mint a jövőben felemelendő állami dotáció az egyházaknak szabad rendelkezésére bocsáttassák, melynek szabályszerű és helyes felhasználásáról jegyzőkönyveinkből, esetleg felvilágosítás bekérésével, bármikor meggyőződhetik. És ha azok az állami segélyek, a melyek ez idő szerint