Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

12 5. várakozásokat és ama reményeket, amelyeket velem szemben gyülekezeteink és azok tagjai nyilván táplálnak. De az aggodalom nem jelent csüggedést; mert míg az utóbbi bénító hatást gyakorol az ember lelkületére és elzsibbasztja az akarat elhatározását, engem a lelkemben élő aggodalom éppen ellenkezőleg összes szellemi és testi erőim fokozottabb megfeszítésére serkent, hogy fáradhatatlan buzgósággal, teljes odaadással és el nem lankadó munkakedvvel éljek az elémbe szabott új feladatnak, hogy igyekezzem működésemmel és kifejtendő tevékenységemmel legalább némileg meghálálni azt a nagy kitüntetést, melylyel az egész egyházkerület engemet majdnem osztatlan bizalmának előlegezésével megtisztelt és hogy multamhoz híven e tágabb hatáskörben is buzgalommal törekedjem szolgálni és előbbre vinni egyházunk érdekeit. Vájjon ezirányú törekvéseimet siker fogja-e koronázni? ezt csak a jövő fogja megmutatni, de bízom első sorban a mennyei Gondviselésben, a mely segítő karját meg nem vonja azoktól, a kik híven és becsületesen kívánnak munkálkodni szőlőjében, bízom továbbá mindazokban, a kiket a közbizalom munkatársakul rendelt mellém és a kikről meg vagyok győződve, hogy a mily készséggel fognak hívó szózatomnak engedni minden tőlem eredő oly dologban és kérdésben, melv alkalmas egyházunk érdekeit előbbre vinni, épp oly jóakarattal és tartózkodás nélkül fogják esetleges aggályaikat közölni, ha kezdeményezéseim, terveim vagy cselekvéseimben egyházunk érdekeit veszélveztettnek látják. Köszönettel fogok fogadni minden ily irányú felszólalást és minden jó tanácsot bárhonnan vagy bárkitől jöjjön az, mert igaz meggyőződésem az, hogy mindazoknak, a kik a közügyek élén állva, azoknak vezetésére hivatvák, soha sem szabad szemük elől téveszteniük azt az örök igazságot magában foglaló régi mondást: „Salus rei publicae suprema lex esto!" És ha látni fogom, hogy működésemet a vezetésemre bízott egyházkerület jóakaró rokonszenve fogja kísérni, úgy a szívemben élő aggodalmat mihamarább a reményteljes bizalom érzése fogja felváltani és az egyházkerületnek velerh szemben megnyilvánuló rokonszenvéből Antaeusként ujabb és ujabb erőt fogok meríteni,- hogy egyházunk jogaiért, érdekeiért és javáért törhetetlen szívósággal küzdjek. Ily érzelmektől áthatva foglalom el ezt a díszes elnöki széket s vállalkozom az elém tornyosuló nehéz kötelességek teljesítésére mindaddig, a míg egyrészről egyházkerületem bizalmának, másrészről testi és ezzel járó szellemi erőim hanyatlásáról meggyőződést nem szerzek, mert úgy az egyik, mint a másik esetben kötelességemnek fogom tartani, a