Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1917. szeptember

.93 méjének fölvetésével követelte, hogy a szegény gyermekek 64. költségeit egyházi vagyon és jótékonycélú alapítványokból kell fedezni. Ennek megvalósításáért határt nem ismerő lelkesedéssel és kitartással mindent megmozgatott, hogy az irányadó köröket jó iskolák szervezésére ösztönözze. És hatalmas szava a mi agvonüldözött apáink szívében is visszhangra talált. A nemesség és szab. kir. városok, sőt még a kisebb falusi gyülekezetek is szinte vetélykedtek egymással, hogy minél jobb iskolájuk, minél kiválóbb tanítójuk lehessen, úgy hogy a magyarhoni protestáns iskolák jó hírneve csakhamar közismertté lett és ma már az elfogulatlan róm. kath. írók is elismerik, hogy a nagy reformáció hintette el a tudományos szabad kutatásnak és annak a keresztyén-humanisztikus nevelésnek magvait, mely a későbbi időben össze tudta egyeztetni az egyházat a társadalommal, a hitet a tudománnyal. Mint a napnak fénye és melege, úgy tartozik együvé a helyes ismeret és a valláserkölcsi életfölfogás. És amíg nevelőés tanintézeteink e kettős célt szolgálják, amíg tisztán gondolkodó, valláserkölcsi alapon álló szilárd jellemeket nevelnek, addig nem szabad visszariadnunk azoktól az óriási anyagi áldozatoktól, melyeket gyermekeink jövője tőlünk megkíván. Tanügyi bizottságunk a Méltóságos és Főtisztelendő Közgyűlés bizalmából lelkes, ügybuzgó elnökségének vezetése mellett tíz éven át e két szempontból irányította s ellenőrizte egyházkerületünk tanügyét. Éber figyelemmel kísérte gyermekeinknek ker. valláserkölcsi alapon hazafias szellemben való neveltetését és arra törekedett, hogy egyházunk önkormányzati jogának épségben tartása és hangsúlyozása mellett az oktatás országos törvényeink és a törvényes rendeletek korlátai között mozogjon. A rendkívüli viszonyok nem engedik, hogy 10 éves munkánkról bővebben beszámoljunk. Évi jelentéseink hű tükrei annak az igyekezetnek, mellyel kötelességeinknek megfelelni igyekeztünk és ha sikerült némi eredményt elérnünk, abban az érdem oroszlánrésze Isten áldása mellett időt, fáradságot nem kímélő elnökségünket illeti meg. A három év óta szörnyen pusztító háború iskoláinkon súlyosan érezteti hatását. Alig van iskolánk, amely régi keretek között, régi, kipróbált tanerőkkel teljesítené magasztos hivatását. Tanítóink jelentékeny része a haza és király hívó szózatát követve, elhagyta iskolai asztalát és a vett szomorú jelentések szerint sokan köziilök idegen, ellenséges népek között a hadifoglyok száraz kenyerét eszik, mások meg nyirkos sáncárkok, egetverő sziklák hasadékai között és nyílt harcokban lelték a hősök korai halálát. Ily körülmények