Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1917. szeptember

.94 64. között nem csoda, hogy az egyházmegyék tanügyi jelentései kivétel nélkül panaszolják, hogy a tanítás több helyütt szünetelt vagy legjobb esetben váltakozó rendszer mellett folyt le. Iskolafenntartóink a bajon, ahol lehetett,helyettes tanítók alkalmazásával segítettek, de sok, anyagi gondokkal küzdő gyülekezetünk nem volt abban a helyzetben, hogv tanügyét ilv módon előbbre vigye. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 108,966/916. sz. rendeletével kilátásba helyezte ugyan, hogy a helyettes fizetését 800 kor.-ig kiegészíteni hajlandó, de erre a javadalomra alkalmas egyén csak a legritkább esetben jelentkezett, az iskolafenntartó pedig költségvetésének keretén belül nem talált fedezetet arra, hogy az uralkodó nagy drágaságban helyettes tanítójának megélhetését pótlékokkal biztosítsa. igaz, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanazon rendeletében hajlandónak nyilatkozott indokolt esetben az egyházi főhatóság hozzájárulása mellett a rendelkezésére álló tanszemélyzetből helyettest kirendelni, de ez a kedvezmény csak igen kevés iskolafenntartónak jutott osztályrészül. ílv viszonyok között természetesnek találjuk, hogv a tanítási eredmény nem volt olyan, mint a háborút megelőző években. Mikor a ker. tanügyi bizottság ezt megállapítani kénytelen, kiemeli, hogy itthon maradt tanítóink emberfeletti munkát végeztek és rászolgáltak arra, hogy kifejtett buzgó fáradozásukért a ker. közgyűlés elismerését fejezze ki. Ugyancsak dicséret illeti azokat a lelkészeket, akik a gondozó nélkül maradt iskolát nem szüneteltették, hanem sokoldalú elfoglaltságuk mellett a tankötelesek oktatását önként, lelkesedésből, önzetlenül vállalták. Az általános drágaság és ennek folyományaképen a megélhetés gondjai tanítóink vállaira is nehezedtek. Igaz, hogy a 600 koronás drágasági — háborús — és az 500 koronás beruházkodási segély a nyomasztó gondokat némileg enyhítette, sőt kilátás van arra, hogy utóbbi segély a gyermekekre is ki lesz terjesztve s hogy miként az állami, a mi tanítóink is családi pótlékban fognak részesülni; mindennek dacára nem mulaszthatjuk el a Méltóságos és Főtisztelendő Kerületi Közgyűlés figyelmét fölhívni arra a sérelemre, mely ismételten azokat a tanítókat érte, akik nem államsegélyes iskoláknál működnek. Ezek saját hibájukon kívül két malomkő közé kerültek: az állam nem javítja, az iskolafenntartó talán már nem javíthatja fizetésüket. Egyes egyházak megtették ugyan, hogy ilyen tanítóiknak saját pénztárukból kisebb-nagyobb segélyt kiutalványoztak, de a megszavazott összegek messze elmaradnak azon pótlékok mellett, melyeknek élvezetébe az államsegélyes tanítók jutottak. Nem méltányos, de nem is