Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

40. hangzó ellenvetés sem, hogy az államkincstár iskoláink fenntartásához tandíjpótlás czímén még körülbelül 41,000 K-val járul, mert ez összeg nem segély, hanem egy szerzett jog elvonásáért járó köteles kárpótlás. A magunk részéről csak helyeselhetjük, hogy az országgyűlés az érdemességet az előléptetés feltételéül szabta s megállapításánál egyházunk jogát tiszteletben tartotta. Ennek tanítóink legnagyobb része, mely lelkesedéssel, odaadással végzi kötelességét, csak előnyét fogja látni, míg azok, a kik magasztos hivatásuk magaslatára emelkedni nem tudnak, másutt fogják keresni boldogulhatásukat. Ezzel szemben teljesen igazolt tanítóságunk állásfoglalása a t.-cz. 6. §-a ellen, mely szerint tanítóink — bár legalább is oly munkát végeznek, mint az államiak — a III. fizetési osztályban 15, míg állami szolgálatban lévő társaik csupán 12 évet töltenek, mely különbség 40 évi szolgálat alatt tanítóink kárára készpénzben 4800 K veszteséget jelent; továbbá a törvény 25 §-a ellen, mely a kántori javadalmat 1000 K erejéig a tanítói fizetésbe betudni rendeli, míg ugyanezen évi XV. t.-cz. 23. §-a az állami tanítókra vonatkozólag szó szerint úgv intézkedik, hogy „azok a készpénzben vagy természetben nyújtott díjak, a melyeket a tanító ... a kántori teendők ellátásáért élvez ... a jelen törvények alapján járó készpénzbeli vagy természetbeni javadalmazásba be nem számíthatók" s végül a 7. § ellen, mely kimondja, hogy a szolgálati idő csak az 1893. évi XXVI. t.-cz. hatálybaléptének napjától, vagyis 1893. évi okt. 1-ső napjától kezdve vétetik figyelembe. Nehogy azonban ezen intézkedés különösen az idősebb tanítók érdekeit érzékenyebben sértse, a 25. § szerint az arra érdemes tanítók, nyugdíjba is beszámítandó személyi pótlékban részesülnek Igaz, hogy az 1913. évi XVI. t.-cz. az 1907. évi XXVII. t.-cz.-kel szemben tanítóink helyzetét illetőleg újabb haladást jelent, sérelmes intézkedéseit hallgatagon tudomásul vennünk mégsem szabad s hűséges munkatársaink részére az állami tanítókkal azonos elbánást kell követelnünk. Nevezetesen figyelemmel kell kísérnünk s ellenőriznünk az illetékes egyházi hatóságok által összeállított minősítési táblázatok alapján tanítóinknak a megfelelő fizetési osztályba s ezen belül fokozatba való beosztását; kívánnunk kell egyetemes gyűlésünk útján a törvénynek novelláris úton való oly módosítását, hogy a mi tanítóink is 12, illetőleg a kezdő javadalmazással 14 évi szolgálat után a III. fizetési osztályba soroltassanak; hogy a kántori javadalom a felekezeti tanítóknál is teljesen elkülöníttessék s végül, hogy a családi pótlék megadása mellett a szolgálati idő az összes tanítóknál a szolgálatbalépés napjától számíttassák.