Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

77 intézetekbe járt tanulók vallásoktatásáról szóló 1912/13. évi 40. jelentését; Jelentés a ker. elemi iskoláztatásnak 1912/13. évi állapotáról és az idegen iskolákban végzett hitoktatásról. Midőn egyetemes szervezési szab. rendeletünk 25. §. j) pontja alapján szokásos évi jelentésünket beterjeszteni szerencsénk van, elsősorban az 1913. évi XVI. t.-cz.-nek rendkívüli fontos intézkedéseiről kell megemlékeznünk. E törvényczikk, bár tanítóinkkal szemben az állami tanerőket még mindig előnyben részesíti, tagadhatatlanul nagyot lendít tanítóink anyagi helyzetén, a mikor őket az állami tisztviselők mintájára a XI., X. és IX. fizetési osztály megfelelő fokozatába sorozni rendeli s nekik természetbeni lakás, vagy ilyennek nemlétében megfelelő lakpénz mellett 3200 K-ig emelkedő 1200 K kezdőfizetést biztosít. A törvényczikk részletes ismertetését mellőzzük s véleményünket csak azokra a szakaszokra vonatkozólag fogjuk nyilvánítani, melyeket tanítóink bizonyos ellenszenvvel fogadtak s melyek egyházunk önkormányzati jogát sértik. Tanítóink a törvénytervezet 11. §-át kifogásolták s azt úgy tüntették fel, mintha az „érdemességének az iskola fenntartó felekezet illetékes hatósága által történt megállapítása a tanítóság önérzetét sértené. Sajnos, utóbbi időben mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy tanítóink egy része tűrhetetlennek tartja azt a kapcsot, mely az egyházhoz s annak hatóságaihoz fűzi és csak akkor érzi annak szeretetteljes voltát, a mikor az egyház körén kívül álló tényezők túlkapásaival szemben védelemre van szüksége. Elszomorító jelenség ez s a hozzánk érkezett egyházmegyei jelentések szerint nem is ritka. És alapja? Az a ferde felfogás, hogy őket az állam fizeti s így csak az állami felügyelet közegeinek rendelkezéseit kötelesek tiszteletben tartani. Eltekintve attól, hogy tanítóink E. A.-unk 77. §-a szerint az egyházközségnek rendes tisztviselői s kizárólag ily minőségben végzett munkájukért kapják a törvény által megszabott javadalmazást — mit a t.-cz. czíme is igazol: „A községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók illetményeinek rendelkezéséről való törvény": e balhiedelem téves voltát minden kétséget kizárólag igazolja a jelentésünkhöz csatolt 4. számú táblázatos kimutatás, melynek hiteles adatai szerint kerületünk elemi iskoláinak 952,580 K bevételéhez az államkincstár csak 189,884 K-val járult s az államsegély kizárólag tanítóink fizetésére fordíttatott, mely pedig 723,740 K-át tett ki, vagyis az államsegélynek majdnem négyszeresét. És ezen nem változtat még az az esetlegesen fel-