Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

11 Biztosítom Méltóságodat, hogy ezen fontos ügyeink inté- 5. zésénél, csekélységemen kívül az egyházmegyék, azok elnökségei és egyéb tisztviselői, iskolánk intéző körei s a kerület minden egyes tagja hűséges munkatársa leend, magamat és a kerületet a Méltóságod szíves jóakaratába és támogatásába tisztelettel ajánlom. ígérem, nem lesz fontos ügyünk, melyhez ki ne kérném Méltóságod bölcs tanácsát, hogy kerületünk kormányzása közmegegyezésünk szerint történjék meg, Isten dicsőségére. Végezetül pedig fogadja Méltóságod ezennel tisztének ezen jeleit, a kerület felügyelői pecsétnyomóját. Mint dicső elődjei mindig csak jogos és igaz okmányait erősítették meg velők, úgy meg vagyok győződve, hogy Méltóságod is, mint utódjuk, csak azt fogja velők megpecsételve megerősíteni, ami áldásos az anyaszentegyházra és törvényes és jogos és alkotmányos. Az egész egyházkerület nevében fogadja újból is tiszteletteljes üdvözletünket. Ezután dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő mondta el általános érdeklődés mellett székfoglaló beszédét: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Áthatva ama ünnepélyes eskü nagy jelentőségétől, a mely az imént ajkaimról elhangzott, mélyen érzem és teljes tudatában vagyok annak, hogy ezzel egy nemcsak szép és fontos, de felelősségteljes, egy egész embernek odaadó és soha nem lankadó tevékenységét igénybe vevő nagy és súlyos feladatnak megoldására vállalkoztam. E nagy feladatnak súlyosságát kétszeresen érzem én, a ki abban a szerencsében részesültem, hogy nagynevű közvetlen elődeimnek, egy Fabiny Teofilnak és Zsilinszky Mihálynak ez állásban kifejtett áldásos és sikerdús működését tisztelni és csodálni tanultam, a kiknek nevei egyházunk történetében örökké tündökölni fognak és a kiknek fényes tehetségei mellett az én szerény tehetségem teljesen eltörpül. Es fokozza az előttem álló feladat súlyosságát az a tudat, hogy hazánk legnagyobb és legnépesebb egyházkerülete működésem elé nagy várakozással tekint, a melynek kétségtelen jelét adta akkor, a midőn engem érdemen felül kitüntető és örök hálára kötelező, valóban impozáns többséggel felügyelőjévé megválasztott. Ilv előzmények után méltán alapos aggodalom foghat el, vájjon képes leszek-e a nagyérdemű elődök méltó utódjaként az ő nyomdokaikba lépni, vájjon ki fogom-e elégíthetni ama