Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

14 4 főgimnáziumaink erre nézve minden tekintetben nagyon alkal' inas hely volna. S én úgy képzelem, hogy ilyen ífjakbol igen derék, hivatásos papok yálnának. Lehetne erről többet is mondani, en azonban csak a Gondolatot vetettem fel a jelentkező baj kapcsán, a kivitel módjáról lehet szó akkor, ha a kerület tetszesével találkozik. 3. Az egyházi élet élénkebbé s bensőbbé tételére a múlt évi kerületi "közgy. 8. p. a. határozatában felhívta az összes lelkészeket, hogy egyházaikban a helyi viszonyoknak megfelelő, egvházias jellegű egyesületeket alkotni igyekezzenek. Mint mar említettem, ez meg is történt sok helyen. Az eredményről még korai volna leszámolni, mert ez még csak a szervezés munkája volt. De ismételten hangsúlyozom: álljunk egész lélekkel a belmissziói ügy szolgálatába! Mert hogy itt nagyon sok a tenni való, azt érezzük és még inkább érezni fogjuk, ha egyházi tevékenységünket összehasonlítjuk a protestantizmus 1 hazájában, Némethonban feltalálható ilynemű áldásos működéssel. Valóban úgy tűnik tel a dolog, mintha mi nem is élnénk még igaz evangéliomi életet s mintha semmi bensőbb kapocs nem volna közöttünk. A mennyire elragadó az a kép, mely az ottani belmisszió óriás arányú méreteit tárja elénk, oly szomorú tudnunk azt, hogy mi még árváinkról sem tudunk kellőképen gondoskodni, sem oly intézeteink nincsenek, hol leánygyermekeink nagyobb kiképzést nyerhessenek. Különben ez utóbbira még rátérek, itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy itt-ott talán lehetne is valamit tenni, alkotni, mint a hogy a torzsai árva- és szeretetház, valamint az újpazuai hasonló intézet létesült, az illetékes lelkészek buzgó és fáradhatatlan utánjárásából, csak meg kellene mozgatni a szunnyadó erőket, lelket önteni a testbe. Ezért én nagyon czélszerűnek véleményezem, hogv történnék gondoskodás arról, hogy lelkészeink kellő tudomást és ismertetést szerezhessenek maguknak mindazon belmissziói tevékenységről, az egyes ilynemű egyesületek keletkezéseiről, feladatairól és áldásos munkáikról, valamint mindazon nevezetesebb mozzanatokról, a melyek a némethoni protestáns világban fel-feltűnnek. Hiszem, hogy sok lelkesedést merítenénk belőle. És azután igen szomorúnak tartom, hogv igen sok lelkész éppen erről az élénk protestáns tudományos és gyakorlati egyházi életről nem vesz tudomást, legfeljebb valaeset kapcsán. Mert hogv a különféle németnyelvű egyházi lapokat lelkészeink hordassák, azt — ha nyelvi nehézségekbe nem is ütköznék — anvagi helyzeteiknél fogva kívánnunk nem lehet. Azért a kérdést úgv gondolnám megoldandónak, hogy egyházi lapjaink egvike" egv nagvobb mel-