Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1912. szeptember
15 lékletet adna ki, a mely azután tisztán és kizárólag ilynemű 4. ismertetést tartalmazna' Nagy hézagpótló intézkedés volna! És miután ez természetesen nagyobb költséget idézne elő s az egyházi lapokat nem tanácsos drágítani, javasolnám, tegyünk a közgyűlésből felterjesztést az egyet, közgyűléshez, hogy: a bányai egyházkerület nagyon kívánatosnak látván, hogy lelkészeink tudomást szerezzenek a némethoni prot. tudományos és gyakorlati egyházi élet nevezetesebb mozzanatairól, alkotásairól és hogy megismerjék az ottani belmisszió nagyszerű tevékenységét, mely sok tanulságos útmutatást nyújthat a mi belmissziónk élénkebbé tételére; de mert anyagi helyzeténél fogva sok lelkész több külföldi lapot nem járathat, a kerület felkéri az egyetemes közgyűlést, hogy saját hatáskörében tegyen intézkedést arra nézve, hogy lelkészeink — a mint az legczélszerűbbnek mutatkozik — egy a mostani egyházi lapjaink valamelyikéhez csatolandó és tisztán ily ismertetést tartalmazó lapmellékletet ingyen kaphassanak, tehát azok a lelkészek is, a kik nem is előíizetői a megbízást vállaló lapnak. Felterjesztését a kerület indokolja azzal, hogy az ügyet érdemében egyetemes egyházi érdekűnek tekinti. 4. Az egyházi élet és annak nevezetesebb mozzanatairól lévén szó, nem hagyhatom említés nélkül még a következő, mindnyájunk részéről élénk érdeklődéssel kísért ügyeket: A mult évi egyetemes közgyűlés a theol. akadémiák egyesítését elvben elfogadta (70. jkvi p.) a gyakorlati megvalósítás tekintetében pedig felkérte a kerületeket, hogy ide vonatkozólag javaslataikat az idei közgyűlésre nyújtsák be. Ennek alapján az ügyet, alkotmányos tárgyalás czéljából az egyházmegyékhez leszállítottam azzaí, hogy határozati javaslataikat a kerületi közgyűlés elé terjesszék. Nem szándékom elébevágni a kerület által hozandó határozatnak és az e kérdésben elfoglalandó álláspontnak, de mert a Pozsonyban felállítandó egyetem ügyével kapcsolatosan e kérdés is lényegesen kitágul és talán sok más tekintetekből, mint a hogy felvettetett, igen komoly megfontolást igényel, néhány szóval kifejezem idevonatkozó nézetemet. Kétségtelenül bizonyos, hogy egyet, egyházunk egyik eminens érdeke a lelkészképzés helyes megoldása. Ha élni akarunk, be kell illeszkednünk a haladó kor világába s nem szabad egy pillanatra sem felednünk, hogy egyházunk sorsa, jövője függ attól, mennyire vagyunk és leszünk képesek oly tanintézeteket létesíteni és fenntartani, a melyekből a mint egyrészt oly tanférfiak kerüljenek ki, a kik a mily lelkes és tántoríthatlan bajnokai a tudományos fejlődésnek és szellemi szabad-