Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

ff103 példás rendben vannak; Neczpálei kisebb tatarozással meg- 66. felelő állapotba hozhatók s csak Raksa iskolájának fogyatékosságai ütköznek a törvény követeimenyeibe, de az iskolafenntartó szegénységével és az ottani nagyon szerény viszonyokkal igazolhatók. A túróczi iskolalátogatásnál különös súlyt helyeztünk arra. hogy a magyar nyelv tanításának eredményét megállapíthassuk s örömmel jelentjük, hogy — bár a tannyelv mindenütt a tót — a gyermekek meglepő értelmességgel s folyékonysággal feleltek meg a hozzájuk intézett kérdésekre és fogalmi körükbe eső dolgokról fennakadás nélkül társalogtak. A püspök úr megbízásából Nagylakon is tettünk iskolalátogatást. A nagylaki tanítók közül öten előléptetésük fejében önként mondtak íe az ötödéves tanítói korpótlék jogigényéről. Mikor azonban az 1907. évi XXVII. t.-cz. életbe lépett, a kir. tanfelügyelőség »följelentésére a minisztérium annak daczára, hogy a szóban levő tanítók előléptetésük alkalmával azonnal nagyobb jövedelemtöbblet élvezetébe léptek, mint a minőt az idézett t.-cz. 3. §-a 30 évi szolgálat után biztosít, utasította a nagylaki egyházat, hogy az esedékessé vált korpótlékokat 16,600 K értékben az öt tanítónak fizesse ki, nem fizetés esetében az egyház vagyonára végrehajtást rendelt el, a tanítók pedig elismerték ugyan, hogy a jogigényről lemondtak, de a nekik a minisztérium által megítélt összeg kifizetéséhez ragaszkodtak. Látogatásunkról terjedelmesebb jelentésben számoltunk be s a püspök úr a sérelem orvoslása tárgyában fölterjesztéssel élt, de eddig tudtunkkal csak annyit ért el, hogy a minisztérium a végrehajtás foganatosítását felfüggesztette. A tanítók működését ezenkívül az egész kerületben a körlelkészek is éber figyelemmel kísérték s tapasztalataikról az illetékes egyházmegyei gyűléseken számoltak be. E látogatások igen nagy hasznára vannak tanügyünknek már csak azért is, mert a körlelkészek évközben is közvetlen tudomást szereznek az iskola állapotáról, a tanítók munkájának eredményéről s a hol annak szüksége fennforog, saját hatáskörükben intézkedhetnek. A vall. és közokt. magy. kir. miniszter az újvarsándi esetből kifolyólag 79884/1910. sz. a. elrendelte, hogy az elhalt tanító hátralékos nyugdíjjárulékait az iskolafenntartó egyházközség köteles a nyugdíjintézet javára befizetni. E rendelet sérelmesnek látszik, de az 1891. évi XLIII. t.-cz. 2. §-án alapszik. E szakasz ugyanis azt mondja, hogy a tanítók nyugdíjjárulékainak befizetéseért az iskolafenntartók felelősek, a miből természetszerűen következik, hogy az orsz. tanítói nyugdíjintézet a be nem fizetett járulékokat az iskolafenn-