Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

104 66. tartótól követeli. Ezt támogatja a közig, biróságnak 1909-ben 17. sz. a. hozott ítélete is/mely szerint a „hátralékos nyugdíjjárulék csak az özvegyet és az árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás ellen nem érvényesíthető, de megterhelhető azzal az elhalt tanító hátrahagyott vagyona"; más szóval a hátrálék az özvegy nyugdíjából le nem vonható, ez azonban ki nem zárja, hogy az iskolafenntartó az örökösökkel szemben visszkereseti joggal élhessen. Az iskolai bizottságok szervezéséről szóló szabályrend. 25. § b) pontja bizottságunknak kötelességévé teszi, hogy a „tudomására jutott visszaélésekről, hibákról s egyéb bajokról . . . a szükséghez képest javaslatokat tegyen" : nem mulaszthatjuk el tehát, hogy az iskolafenntartó egyházközségek anyagi érdekeinek megóvása czéljából a kerületi közgyűlés figyelmébe az orsz. tanítói nyugdíjjárulékok tényleges befizetésének ellenőrzését ne ajánljuk. Jelentésünk általános részében még egy tonlos elvi jelentőségű kérdésről kell megemlékeznünk. Kerületünk egyik egyházmegyéjének főespereséhez az illetékes kir. tanfelügyelő oly értelmű átiratot intézett, hogy a hatósága alá tartozó tanítókat az általános tanítói egyesületbe való belépésre kényszerítse. Véleményünk szerint a mi felekezeti tanítóink az általános tanítói egyesületnek jogosult, de nem kötelezett tagjai. Véleményünket a Pauler-féle 1872. évi 23201. s az 1881. évi 12196. sz. min. rendeletre alapítjuk. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 147. § ugyanis elrendeli, hogy a községi nép- és polgári iskolai tanítók minden tankerületben tanítói testületté kötelesek alakulni. Tekintettel arra, hogy az imént említett két rendbeli min. rend. ezen törvényczikk végrehajtása tárgyában lett kiadva, azoknak rendelkezése csakis a községi iskolai tanítókra vonatkozhatik, mit a rendeletnek ez a kifejezése is mutat, hogy a kir. tanfelügyelő utasítsa a hatósága alá tartozó egyleteket, hogy „az aug. 12-én tartandó országos tanítói gyűlésre megválasztott képviselőjüket küldjék be". A mi tanítói egyesületeink a kir. tanfelügyelőt vendégként mindig szívesen látták, de hatóságuknak soha el nem ismerték s el nem ismer, o hetik ma sem. Kétségtelen tehát, hogy a kir. tanfelügyelőnek említett átirata csak jóhiszeműségen alapszik s azért kötelességünknek tartottuk a tanácsért hozzánk forduló főesperes úrnak azt a fölvilágosítást adni. hogy az egyházm. tanítóit a belépésre nem kényszerítheti, de figyelembe véve az ált. tanítói egyesületek fontosságát és nagy jelentőségét, a belépést nyugodtan ajánlhatja s ha egyházmegyéjében evang. tanítói egyesület nem működnék, annak szervezését szorgalmazza. Tisztelettel jelentjük, hogy a kebelbeli egyházmegyék a hatóságuk alá tartozó iskolák és tanítók jegyzékét a mégha-