Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

9 azon komoly figyelmeztetéssel, hogy ha a jövő fejleményei- 6. vei, a körülöttünk történő nagy életátalakulásokkal szemben a pozicziónkat megtartani és híveinknek lelki irányítói s vezetői továbbra is megmaradni akarunk, akkor azt az erőt, mely nekünk Isten kegyelme által az evangyéliomban adatott, hatványozott buzgósággal hirdetni, az élet minden viszonyaiba bevinni és értékesíteni ne késlekedjünk ! Az esemény, a melyre czélzok, az ez év folyamán lefolytatott országgyűlési kultuszvita, a melynek én azért tulajdonítok oly nagy jelentőséget ránk nézve, mert benne a közel jövő küzdelmeinek előjátékát látom s e küzdelem eredményének hatásától egyházunknak érdekeit elválasztani, lehetetlennek tudom; a mennyiben helyzeténél s hivatásánál fogva úgy egyéni mint társadalmi szempontból e küzdelmekből a maga részét ki kell vennie. A modern kor, a mely mindenben újításra és gyökeres átalakításra törekszik, a mely az életbe új eszmék és igazságok alapján, új életet és új világnézetet teremtett; a mely a lelkiismeretileg bizonyos tekintélyek által lenyűgözött embert szabaddá tenni óhajtja, s a szabadgondolkozás jelszava alatt sokszor a pozitiv hit igazságait is támadja, a maga radikális valláserkölcsi és szocziális politikai eszméitől várva a jobb kort, a boldogulást, ez jelentkezett a vitában mint egyik küzdő fél. És mint minden jóhiszemű emberi törekvés, ez is hévvel, szenvedélylyel lép fel és az emberi jogok nevében heves támadást intéz minden ellen, a mi őt rombolva-építő munkájában akadályozni, lelkiismereti szabadságát korlátok közé szorítani vagy bizonyos történelmileg kifejlődött s megállapodott tekintélyekre való hivatkozással szabad mozgásától eltiltani akarja, különösen akkor és ott, a hol túlzott felekezetiséggel áll szemben és egyes középkori és régen túlhaladott nézeteket akar az életből kiküszöbölni. E küzdelemben kiváltott eszméket és elveket mindnyájan ismerjük, azokkal bővebben foglalkoznom szükségtelen, de megjegyzem, hogy — bár a modern kor egyes liberális eszméi nem egy tekintetben a mi egyházunk érdeke ellen is erős támadást intéznek, azért aggodalmaskodnunk nincs nagy okunk addig, míg az evangyéliom szabadságában állni fogunk s a protestantizmus szabad-vizsgálódás jogától, a melv az igazság kutatásában a tudás legvégsőbb határáig terjed, magunkat megfosztani nem akarjuk. Mert vallom, hogy minden humánus és liberális eszme, mely a történeti fejlődés folyamán támad, idővel salakjától megtisztulva, a Krisztus evangyéliomának eszméivel és üdvigazságaival ellentétben nem állhat; különben ezek nem lehetnének — mint valljuk őket — örök érvényű isteni igazságok!