Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1911. szeptember

8 6. geik érdekében eljáró hittestvéreket s együttes tanácskozásainkhoz Istennek szent segedelmét és áldását kívánva, püspöki évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni. 1. Mindenekelőtt a hozzám beérkezett esperesi jelentések alapján konstatálnom kell, hogy gyülekezeteinkben általában népünk vallásos érzülete, hitbuzgósága és egyházunkhoz való ragaszkodása nem ad okot a panaszra. A vallás-erkölcsi élet terén ha nem is észlelhető nagyobb emelkedés, de komolyabb hanyatlás sem. Az egyházmegyei elnökségek híven őrködtek a vezetésükre bizott egyházmegyék és azok egyházközségeinek jogai és érdekei felett s kötelességszerűen meglátogatván az egyes egyházakat általában azt jelzik, hogy úgy a lelkészek és tanítók, valamint az egyházak többi tisztviselői a reájuk bízottakban híven teljesítik kötelességeiket. A hívek szorgalmasan látogatják a templomot s a lelkészek szolgálatait a keresztelések, házasságkötések és temetések alkalmával rendesen igénybe veszik. Egyes kivételes esetekben ha fordulnak is elő panaszok, ezek többnyire múló helyi érdekűek lévén, nagyobb jelentőséget nem igényelhetnek s javarészük már is orvoslást nyert. Sajnos, hogy egy-két esetben a panaszok sokkal súlyosabb természetűek voltak, mintsem hogy azokat akár egyházmegyei hatóságilag, akár ker. elnökségileg elintézhettük volna s ezért fegyelmi eljárásra kellett azokat terelnünk. Annál sajnosabb ez, mivel a panaszlottak lelkészek s vétségük rendesen a hivatalos kötelességben tanúsított nagyfokú mulasztás! Valóban érthetetlen, hogy egy lelkész a néha-néha előforduló funkcziója mellett, nem ér rá hivatalos egyéb dolgait, levelezését elvégezni. Vétkes nemtörődömség ez, mely miatt nem is annyira a panaszlott, mint inkább az egyháza bűnhődik, mert minden ilyen eset megzavarja a kívánatos békességet az egyház és lelkésze között s hosszú időre megakasztja az egyház javát közakarattal és egyetértéssel munkáló áldásos tevékenységet. 2. A mi a lefolyt közigazgatási évnek igen erősen kiemelkedő s egyházunkat igen közelről érdeklő eseménye volt, az tulajdonképen az egyházi élet határ- és hatáskörén kívül esett ugyan, de a forrásait s szellemi irányát tekintve nemcsak hogy közelről érintett bennünket, hanem mintegy egyenesen hozzánk adresszált erős ébresztő szózat, bölcs intelem, mely az élet nagykiterjedésű rétegeire mutatva egy eddig kevésbbé kultivált munkára, a belmisszió, az igazi lelkipásztori tevékenység behatóbb gyakorlására, szólít bennünket, még pedig