Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

174 lehet modern, emelheti tanulóit, hallgatóit a tudomány magas fokára, de egyházunknak nem veteményes kertje többé. — Terhet jelent az reánk nézve, de egyházunk jövendőjének nem szolgál biztosítékul. Újjá kell szülnünk a társadalmat, hogy érezze, értse és tudja egyházunk minden egyes tagja, hogy bármely szerénv körben is magasztos és szent kötelezettségei vannak egvházunk iránt; hogy csak vallásos érzésünk teljes összeolvadása, buzgóságunk együttes fellángolása, erőink egybevetése által koronázza egyházunk boldogítását czélzó munkánkat siker. Tudva azt, hogy az eszme, bármily fennkölt, bármily magasztos legyen is, ha bölcsőjénél nem fogadja odaadó lelkesedés, halva született gondolat; tudva azt, hogy a legszentebb ügy sem fejlődhetik, ha a buzgóság nem áll őrt mellette: emeljen fel minket mindnyájunkat az Úrnak lelke, legyünk igazán apostolai a legszentebb eszmének, a legmagasztosabb ügynek: egyházunk s ebben gyámintézetünk szent ügyének. Álljatok körül az oltárt, a gyámintézet oltárát, melyen az egyházszeretetnek lángja lobog, merítsetek e lángokból erőt, lelkesedést, hevítő tüzet s hordjátok szét gyülekezeteink mezejére az áldásos, az éltető meleget, hogy teremjen és érleljen az ott gazdag gyümölcsöket. Kicsi mustármagból fejlődött a mi gyámintézetünk. Mikor annak megalkotására 1843-ban az „ország papja": dr. Székács József kiadta a jelszót s mindinkább megnyilvánult az a törekvés, hogy egyetemes egyházi alap létesíttessék, a szegényügy istápolása s a hívek lelki gondozása gondoskodás tárgyává tétessék, még csak csirájában volt meg az eszme s a hazai, akkori nehéz viszonyok között majdnem elsorvadt, de a lelkes és kitartó, úttörő munka mégis életben tartotta s 1860-ban testbe öltözött, tényleg megalakult hazai egyetemes evangélikus egyházi gyámintézetünk. A mag el volt hintve s Isten által védve, hű lelkek által ápolva, fejlesztve, izmosodik, erősödik e szeretetintézményünk szegény gyülekezeteink gyámolítására. Most már 50 esztendős e mi gyámintézetünk, félszázados mult áll már a háta megett: nehéz, küzdelemmel teljes, de dicsőséges és áldott mult. 1860-tól kezdve a kegyes lelkek és az egyes gyülekezetek évenkénti adományaiból közel 2 millió korona gyűlt össze a gyámintézet oltárán; a Gusztáv Adolf-egylet 50 év leforgása alatt több mint 1 millió koronát küldött hazánkba szegény gyülekezeteink támogatására; megalakulásától kezdve tehát majdnem teljes 3 millió korona az egyetemes gyámintézet működésének az eredménye. Keletkezésétől fogva több mint 2 millió koronát fordított egyetemes gyámintézetünk gyülekezeteink szegénységének enyhítésére.