Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

Nem csodálatos gyümölcse-e ez a könyörülő szeretetnek?! Íme a szerény kezdetnek Istentől áldott, gazdag folytatása! íme a mustármag ügy nő ma is terebélyes fává. És gyűjt és oszt a gyámintézet 1860-tól kezdve szakadatlanul, országszerte gyülekezeteinkben. Kopogtat szegénynek, gazdagnak ajtaján, hogy mennél több alamizsnát szedjen össze s mennél nagyobb mértékben segélyezhesse Ínséges egyházközségeinket. Gyámintézetünk csakugyan az Úr és az ő országának szolgálatában állott egy félszázadon át. Álljunk mi is az Űr szolgálatában, buzgó lelkesedéssel támogassuk gyámintézetünket, hogy a következő félszázad eredményesebb és dicsőségesebb legyen az elsőnél. Legyünk az általa képviselt eszmének apostolai, hű harczosai, hogv mindig fokozottabb mértékben teljesíthesse gyámintézetünk nemes hivatását. Szükségünk van e lelkesedésre és hitbuzgóságra azért, hogy szegénységünkben, nyomasztó viszonyaink között el ne csüggedjünk. A nagy apostol így int tovább bennünket: „a háborúságban tűrők" legyünk" Volt része egyházunknak a háborúságban a múltban, de volt türelme, ereje is elviselni szenvedéseit. Fellebhentsem-e a mult idők fátyolát? Lássuk-e századoknak ellenünk folyó ádáz, véres harczait; halljuk-e ártatlanul, hitükért vértanúságot szenvedett őseinknek halálhörgését; elmondjam-e, mint öldökölte le legjobbjainkait: a magyar nemzeti szabadság s az evangéliumi felvilágosodottság zászlóvivőit a lelki sötétség urával: a pápával szövetkezett világi, zsarnoki hatalom? Felcsap előttünk a múltból a máglyák tüze . . . érezzük a nemzeti s egyházi vértanúk életét kioltó börtönök öldöklő levegőjét . . . fülünkben cseng a gályarabok hitteljes, de vérfagyasztó éneke . . . Közel 400 esztendőnek keservei és szenvedései kiáltanak felénk . . . De ne bolygassuk a multat; ne lássuk annak rettenetes sötétségét, csak a fényt, a jövő élet reménysugarait, melyek vértanúink megdicsőült lelkeikből ragyognak le reánk. Hála az égnek, a bárd, a bakó, a börtön, a máglya, a gálya ma már nem lehetnek többé eszközök a nemzeti és lelkiismereti szabadság elnyomására, a ki ma ezekkel élni merészelne, annak sírját maga a kor szelleme ásná meg. Van azonban nekünk ellenségünk ma is elég. Róma ma is az, a mi volt, csak a harczmodora változott. Régen durván, gyilokkal, ma furfanggal és encziklikákkal dolgozik ellenünk. Nem nyugszik. Nem akar arról tudomást venni, hogy az új idők a középkort örökre eltemették. Nem akar tudni arról, hogy nemrégen Francziaországból, most meg Spanyolországból, eddig legmegbízhatóbb hűbéres országai-