Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

EGYHÁZI BESZÉD. Elmondotta a bányai ág. hitv. ev. egyházkerületi gyámintézet Budapesten 1910 szeptember 14-én tartott évi közgyűlését megelőző istentisztelet alkalmával Kovács Andor, orosházi ev. lelkész. Ünnepet ülünk, testvéreim, szeretetintézményünknek: a gyámintézetnek ünnepét! Ünnepeljük azt a nemes czélú intéz­ményt, a mely Isten országa terjesztésében leghathatósabb tényezőnk; a mely mint a jótékonyság angyala széjjeljárván egyházunk terein, életet és áldást fakaszt mindenütt. Templo­mot épít az Isten dicsőségére, csarnokot emel a tudomány számára, pásztort ad a nyájnak, virágzást teremt a pusztuló tereken, Ínséget oszlat, nyomort enyhít, könyet töröl mindazon szegény gyülekezeteinkben, a hova ereje elhathat s jóságos keze elérhet. Megüljük ez ünnepet minden esztendőben, de most ünne­pelésünk fényesebb, ragyogóbb, mint máskor, mert ez eszten­dőben gyámintézetünk határidőhöz ér. Isten kegyelméből jubileumi esztendő virradt reánk. Magyarhoni egyetemes gyám­intézetünk megalkotásának 50-ik évfordulóját fogja néhány nap múlva ünnepelni. Ez országos szeretet-intézményünk, öröméből, mint annak egyik szerve, a mi bányakerületi gyám­intézetünk is kiveszi a maga részét. A mi oltárunkon is maga­sabban lobog az áldozati láng; a mi szivünk örömérzése is túláradóbb; ami hálánk is mélyebb és bensőbb; a mi ajkun­kon is felcsendül a bizalommal és hálaadással teljes szózat: „Mindeddig megsegített minket az Úr!" 1 * * * Testvéreim! Az egyes embernek, az erkölcsi-társadalmi közösségeknek és az emeberiség egész nagy társaságának is egy és ugyan az a czélja van: a folytonos tökéletesedés, Isten országának mennél tökéletesebb alakban megvalósítása a földön. 1 I. Sámuel 7. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents