Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

170 Ez eszményi czél megközelítésére — mint az ember lelki kincseinek"hű őrizője — elsősorban van hivatva a keresztvén vallási közösség azon láthatatlan szellem, erő és hatalom által, melyet Istenre s az ő országára való közvetlen vonatkozásában nyer s melyet tagjaival azok boldogítására közöl; leginkább van hivatva erre evangéliumi egyházunk, mely szellem-munkáját tekintve kizárólag Isten országa érdekében működik; melyben mint ilyenben a legtökéletesebb mértékben tündököl az az isteni erő, szellem és hatalom, a melyet az űr anyaszentegyházával közölt. Avagy nem ez a szellem teremtette-e meg s nem ez élteti-e egyházunkat?! Nem ez a szellem zengett-e diadaléneket bölcsője fölött ?! Nem ez ragyogott-e elpusztíthatatlan dicsfényben fölötte a máglyák tüzének?! Nem ez biztosította-e fennmaradását egyházunknak századok vészei, viharai között?! Ez a szellem, a Krisztus, az evangélium szelleme szülte azt a szent intézményt is, a mely anyaszentegyházunknak czéljáért való küzdésében leghűbb szövetségese : a gyámíntézetet. A gyámintézet egyházunknak egyik legnagyobb s legáldásosabb intézménye. Ennek jótékony keze veti el az evangélium magvait puszta, műveletlen területeken s ennek ápolása mellett s melegítő hatása alatt kél és fejlik a hit-élet s érik az aratásra. Sziklabástya a gyámintézet, a melyre s a mely által épít egyházunk; összetartó erő, mely a szétszórt csontokat egy testté forrasztja össze; hatalom, mely az egyetemes gyámintézet megalkotója, a nagy és emlékében is áldott dr. Székács József által követelt evangéliumi közszellem erejével csodákat művel. A gyámintézet kútfő, a melyből élet és áldás fakad; erő, a mely teremt; hatalom, a mely alkot; gyógyír, a mely sebet enyhít, fájdalmat oszlat; életet és áldást sugárzó nap, a mely fényével és melegével növel és gyümölcsöt érlel egyházunk mezején. Kiterjedt már a tér, melyet egyházunk e buzgó szövetségese jótékonyságával gondviselésébe vett; de van még sok elhagyatott, puszta terület is, a hova ezideig ereje el nem hathatott s a hol a hívek százai, ezrei esengve várják. Mikor jut el segítő, áldó szellemével mindenhová; mikor fogja átfogni védő s mentő karjaival gyámintézetünk, közegyházunk egész mezejét; mikor hullatja, mint gazdagon termő fa gyümölcsét szegény gyülekezeteink terein, mindenütt, a hol reá szükség van; mikor íog gyámintézetünk teljes mértékben megfelelni feladatának? Akkor, ha az egymás iránt való testvéri érzésben, szeretetben mindannyian gazdagok leszünk; akkor, ha az ige minden lélekben ható és alkotó erő lesz; akkor, ha nem lesz közöttünk egy sem, a ki ne sietne