Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

161 reformáczió szent áldásait megőrizni azok részére, kik a nélkül szűkölködnek, vagy a kiket azon veszély fenyeget, hogy azt elveszítik. Azon számos és fontos tárgyak között, melyek e nagygyűlés előtt tárgyaltattak, reánk magyarokra nézve bizony legfőbb jelentőségű volt az elnök azon jelentése, hogy a magyar református egyház is hosszas megfontolás után tagként csatlakozott ezen protestáns világegyesülethez. Sikerült továbbá nekem sokak érdeklődését a mi jó ügyünk iránt felkelteni, s az anyagi mellett sok szellemi áldást is hozhattam haza, a mennyiben sikerült sok régi ismeretséget megújítani s számos kiváló férfiúval új összeköttetéseket szerezni. Ezen új ismeretségek és összeköttetések nem is maradtak eredmény nélkül; így meghívtak a leipzigi, drezdai, göttingeni egyletek elnökei, utóbbi épp sürgönyileg, hogy folyó évi június havában tartsak előadásokat főgyűléseiken, a mit jó ügyünk érdekében örömmel elfogadtam. így tehát június hó elején második utamra indultam Németországba, röviddel a pápai Borromeus-encziklika kibocsáttatása után. S mily izgalomban találtam ekkor a különben csendes, meggondolt és higgadt német lelkeket! Mintegy férfiú, úgy lépett fel a német evangéliumi közegyház, hogy Róma merészségét és a határtalan gyalázást visszautasítsa! Minden, a miben csak egy csöpp Róma-ellenes vér lüktetett, egyesült; a közönyösek felrázattak s megemlékeztek arról, hogy ők protestánsok s az öntudatos evangélisták új tettekhez merítettek erőt az evangélium ápolása érdekében. A napilapok megbotránkozva közöltek hosszú hasábokat ezen római történethamisítás felől. Egész Némethon vadul hullámzó tengerhez vala hasonlatos, mindenütt, városokban épp úgy, mint a legtávolabb eső helységekben tartottak visszautasító meetingeket és tiltakozó gyűléseket. Az evangéliumi szövetség (Ev. Rund), melytől Róma olyannyira fél, s mely épp az encziklika következtében tetemesen meggyarapodott, ezernyi helyi és íiókegyleteiben tartotta meg protestáló gyűléseit. Valóban, nincs az a királyi vagy császári szózat, nincs az a kiáltvány, mely képes lett volna ily hatalmas tiltakozó mozgalmat előidézni, mint ez a pápai encziklika. Külföldi ev. testvéreink előtt mind mai napig talány, hogy mi indította Rómát ezen encziklika kibocsátására s hogy tulajdonképen mit akart vele elérni? ffasznot nem hajtott eleddig ezen tette a római egvháznak, csak inkább kárára volt. Vagy talán csődöt mondott a "kúria politikai okossága, mely ravaszság és diplomácziai fogások tekintetében felülmúlja a világi udvarokat? Azt talán kevésbbé! Róma czéltudatos utakon jár mindig. Mi, kik Rómát más oldaláról 11