Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

162 ismerjük, másként magyarázzuk az ügyet, mint külföldi testvéreink, nekünk az nem talány. A mely országban a protestánsok többségben vannak, ott ugyan keveset árthat nekik bármilyen pápai encziklika, de a hol csak kevesen vannak, ott Róma ügyes halászként kiveti finoman szót hálóját s rendszerint jó fogást csinál. Jól éreztük azt 1908-ban, a midőn a Ne temere kibocsáttatott. Egy év alatt több mint 1000 házasságot vesztettünk a reverzálisok által. S hogy mily gyümölcsöket fog a Borromeus-encziklika érlelni, azt bizonyára csak későbben láthatjuk meg s vehetjük számba. De határontúli testvéreink nem tartottak csupán gyűléseket és tiltakozásokat, hanem egész más módon válaszoltak a pápának: új ápolóhelyeket teremtettek az evangélium számára a diasporában s óriási összegeket, százezreket folyósítottak, hogy az evang. keresztyénséget Róma ellen erősítsék. Egy tiltakozó gyűlésen, melyen magam is részt vettem, láttam, midőn a nők, elragadtatva az evang. férfiak beszédeitől, levették ékszereiket nyakukról és karjaikról s feláldozták a jó ügy érdekében s a férfiak pedig telt pénztárczáikat nyújtották oda. Szó sem lehet róla, mi sem fogunk hallgatni s kétségkívül fogunk mi is tiltakozni gyűléseinken s konventjeinken Róma eme intolerancziája, elvi hazugsága, a történelem meghamisítása s reformátoraink meggyalázása ellen, mert ha ezt nem tennők, nem találtatnánk drága evang. egyházunk hű tagjainak. De vájjon képesek leszünk-e áldozatokat is hozni? Munkásságunkat meg kell kettőznünk nem üres szóáradattal, hanem tettekkel! Gvámintézetünknek mindinkább a harcz előterébe kell lépnie! A számos reverzálisokon kívül az evangéliumi közöny, s római tevékenvség s csel révén különösen a diasporában veszítünk el számos evang. gyermeket, kiket törvénytelenül a róm. kath. hitben nevelnek fel. Itt van a sajgó seb, itt kell az evang. egyháznak s az ő irgalmas szamaritánusának, a Gyám intézetnek komolyan beleavatkoznia s oda törekednie, hogy ezen gyermekek anyaszentegyházunknak minden körülmények között megtartassanak s minden idegen befolyás ellen meg őriztessenek. E czélból létesítettünk Magyarország déli részében, ott, a hol legnagyobb a veszély, egy diaspora-intézetet, az első evang. Konfirmándus Otthont, mely árvaházzal van egybekapcsolva. Ezen intézmény czélja a diasporában élő evang. gyermekeket, a kik vagy kedvezőtlen családi viszonyok vagy elhanyagolt nevelés következtében a züllésnek vannak kitéve, az intézetben díjtalan gondozásban részesíteni mindaddig, míg evang. hitvallásukról a gyülekezet előtt vallomást tesznek s nyilvánosan konfirmáltatnak.