Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

52 4. Egyáltalában a közösségi mozgalom a régi pietismus és az új metho­dismus fattyóhajtása, mely reklámra s gyors eredményre czéloz. A vallá­sos közösségeknek methodistikus jellege a folytonos propagálásból tetszik ki s a lélekhalászat buzgóságában. Az egyedülüdvözítés elve nem áll távol tőlük, sőt azt hirdetik is. S ha már most az ily közösségi mozgalmak extravagancziákhoz haj­lanak, azon nem szabad csodálkozni, ha ismerjük a lélek működéséről alkotott nézeteiket. Különösen a glossolalia, a nyelveken való beszélés idézi fel a leghitetlenebb vallási izgalmakat, aminőket tapasztalni lehetett r a kasseli kék kereszt egylet termeiben. Érdekes volna ezeket a jelensége­ket psychologiai szempontból megvizsgálni s bizonyára sajátságos ered­ményre jutna el akárhány psychiater. Az a kérdés immár, miképen viselkedjünk ezekkel a jelenségekkel szemben? Tudományosan képzett theologus mihamar megtalálja a helyes kivezető útat. A Protestantismus alapelvénél fogva nem üzenhetünk élet­halál harczot a modern eszméknek s a tudomány vívmányainak, nem tart­hatjuk magunkat távol a kulturától s -az általános műveltségtől, mely az isteni gondviselésnek földi boldogságunkat szolgáló ajándéka. A vallás mint legbensőbb lényegünk, csak lassan és fokozatosan töké­letesedik úgy az egyes emberben, mint az egész emberi nemben. S útjá­ban nem akadályozhatja semmi, mert a vallás az isteni lélek szikrája mi bennünk s ami Istentől való, az legyőzi a világot. Ami Istentől vagyon, az nem mondhat ellen a józan észnek. Az tény, hogy a vallás sohasem olvadhat fel a kulturában, mert az halálát jelentené. A vallás felette áll minden kulturának. Mindannak da­czára még sem foglalhat el ellentétes álláspontot a kulturális eredmények­kel és ismeretekkel szemben. Jelszava legyen: mindeneket vizsgáljátok s ami jó, megtartsátok. Ha a kulturális behatásokat s a kultura befolyását vallásunktól távol akarnók tartani, bensőleg teljesen elszegényednék s elvesztené világmeggyőző erejét. Minden vallásos jelenség, mely theologia­ellenes nézeteket táplál, különczködésekre ragadtatik. Ezt látjuk a vallásos közösségeknél. S hiábavaló minden törekvés, mely benső kapcsolatot kiván teremteni az iráson alapuló tiszta, észszerű theologia és a közösségek között. A közösségek separáczióra vezetnek a fennálló rend és létező egyház fel­bomlására. Kétségbe kellene esnünk az emberi szellemnek a reformáczió által megindított fejlődésén, ha legyőzni engednők magunkat a közösségek szelleme által.- Az evangyéliumi egyház elve a szentírást illetőleg az igazi kötöttség és az igazi szabadság. A valódi theologus a szellemet vizsgálja s a dudvaként felburjánzó közösségeknek erélyesen veti oda: ti más, idegen szellem fiai vagytok. Azért óva intjük testvéreinket nálunk s Dunántúl, hogy a közösségekkel közösítsék magukat. Ezen közigazgatási évnek eseményszámba menő legfontosabb mozza­nata a magyarhoni ág. hitv. evang. ker. egyház egyetemes nyugdíjintéze­tének újjászervezése. Ugyanis a tavalyi egyetemes közgyűlés egy igen fontos határozatot hozott, amennyiben megbízta a nyugdíjintézet ügyvivőjét, Gyürky Pál főesperest, hogy a lelkészi nyugdíj minimumának, betöltött

Next

/
Thumbnails
Contents