Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1908. szeptember
50 4. híveket négyszer látogatta meg. Keresztelt kettőt, temetett egyet s egy beteget gyóntatott. A II. ker. mezőberényi egyházhoz tartozó békési és köröstarcsai határban lakó hívek istentiszteletre az egyház templomába járnak, gyermekeiket is ott kereszteltetik. A szemlaki egyházhoz tartozó Perjámoson és Pécskán a lelkész vallásoktatás czéljából járt ki, mely alkalmaknál az ott lakó hívekkel érintkezve őket lelkileg gondozta. Az Újfazekasvarsándi szórványhoz tartozó Ujszentannán a lelkész egy keresztelést végzett, Kisjenőn egy betegnek úrvacsorát szolgáltatott, Simándon és Kereken pedig temetett 1—1 esetben. E szórványokban Simonyifalva és Szapáryliget fiókegyházak oly népesek, hogy missiói kör ott is okvetlenül szervezendő. Az egyházmegyei elnökség az újfazekasvarsándi és a gyomai egyházat látogatta meg. Az előbbeni templomépítés gondjaival küzd, azért több ízben látogattuk meg. Hisszük, hogy szent munkájában az Isten megsegíti. A gyomai egyházba aggódó szívvel mentünk, azon páratlan eset miatt, hogy a felügyelő, a gondnok és a presbiterek az egyház kormányzásánál megtagadták közreműködésüket. Az egyházlátogatás alkalmával azonban a háborgó kedélyek némileg lecsillapodtak, az illetők újra elfoglalták állásaikat. Hisszük, hogy a vihar téljesen lecsendesedik. Egyházmegyénk lelkészei közül az egyházirodalmi téren kivált Korén Pál és Szeberényi Zs. Lajos tűntek ki. II. A bácsi egyházmegye. Miután az évi jelentés nem csak statisztikai adatokkal foglalkozik, hanem feladatának csak akkor felel meg, ha benne az egyházmegye valláserkölcsi élete visszatükröződik, czélszerűnek tartottam híveim figyelmét egy jelenségre irányítani, mely előbb-utóbb döntő befolyással lesz egyházunk belső életére. Ha a mai kor szellemi megnyilatkozásait szemügyre vesszük, látni fogjuk, hogy társadalmunkban s így az egyház falain belül és kívül rendkívüli harcz folyik a világnézetek körül. Szellemi és anyagi törekvések, radihálismus és pozitivismus, a liberális és hagyományos felfogás egymásközt harczban állanak. Az egyháznak az a feladata, hogy mindezen világnézetek közepette a keresztyén felfogást s így az Isten igéjéből eredő tiszta hitet diadalra juttassa s megóvja az emberiséget a tévelygésektől és a valláserkölcsi pusztulástői egyaránt. Hogy a mai korunk előhaladottsága mellett az ábrándos vallási rajongás is felütötte fejét s igyekszik az egyházon belül is érvényesülni, azon ne csodálkozzunk. Meg kellett küzdeni e jelenségekkel a valláserkölcsi és így a szellemi élet legszebb megnyilatkozásának: a reformácziónak is. Évi jelentésemben említést akarok tenni egy új vallásos áramlatról,