Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

IUI Az iskolák államosítása ellen sem lenne kifogásunk, ha 53. az az egész vonalon végrehajtatnék; hiszen az iskolafenntartás elsősorban az államnak joga és kötelessége. Ámde, a mikor látjuk, mint pusztulnak gyors egymásutánban a mi iskoláink s mint erősödnek és szaporodnak ezzel arányban a római katholikusok tanintézetei, lehetetlen, hogy e szomorú jelenség fölött gondolkodóba ne essünk s utat-módot ne keressünk arra nézve, mint lehetne e rohamos hanyatlást megakadályoznunk. Már a mult évben 6400 tankötelesünkkel járt több gyermek az idegen elemi és ismétlő iskolába, mint az előző 1906/7. tanévben s ezeknek száma most újra 1035-tel szaporodott. Ha tanulóink folytonos apadásának okát kutatjuk, azt semmi esetre sem fogjuk abban találni, mintha tanítóink lelkesedése, buzgalma, ügyszeretete megfogyatkozott volna, — hanem abban az egvházunkra nézve rendkívül elszomorító körülménvben, hog y évről-évre több gyülekezetünk, — nem tudván a túlcsigázott anyagi követelményeknek megfelelni, — iskoláját államosíttatja. Nagyon érdekes lenne tudni, hogv az elmúlt esztendőben hol és hány iskolát veszítettünk, de a beérkezett jelentések közül erről csak a bácsi és a zólyomi emlékezik meg: ott hárommal szaporodott az áll. iskolák száma. (Kiskér, Ókér, Pinczéd), itt kettő államosíttatott (Pallós, Erdőbádony), egynek államosítása pedig folyamatban van (Bábaszék). Ezen iskolák államosításánál a nevezett két egyházmegye mindenesetre biztosította egyházunk érdekeit, tekintettel azonban arra, hogv a ker. iskolai bizottság az egyházkerületi közgyűlésnek iskolai ügyekben előkészítő közege, kívánatos lenne, hogy az államosításra vonatkozó szerződések jóváhagyás előtt véleményezés czéljából bizottságunkhoz áttétessenek. Kerületünk iskoláiban a nevelés és tanítás mindenütt egyházunk hitelvei szerint, hazafías szellemben s általában jó eredmény nyel történt. A hol a tanítás sikere ez átlagon alúl maradt, ott e gyengébb előmenetelnek okául a jelentések legtöbb esetben az iskola túltömöttségét hozzák föl. És nem ok nélkül. 120—170 növendékkel a kijelölt tananyagot elvégezni képtelenség. E bajon okvetlenül segítenünk kell. Avagy tűrhetjük-e azt, hogy 133 iskolába járó tanköteles mellett, — miként az Tótprónán történt, — 200 egyáltalában beiskolázva ne legyen? E visszás állapot megszüntetésére nincs más mód, mint a közoktatási minisztérium hathatós támogatása i i • o mellett új tanítói állásokat szervezni, vagy ha ez leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, állami iskolák fölállítását szorgalmazni. A beiskoláztatást az iskolaszékek az egész vonalon kellő időben foganatosították s a szorgalmi időt valamennyi isko-