Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

102 53. Iánkban betartották. Hogy az igazolatlan mulasztások száma mégis 42,634, az igazoltaké pedig 159,306-tal szaporodott, abban leli magyarázatát, hogy egyes vidékeken járványos betegségek uralkodtak, továbbá, hogy egyes községi elöljáróságok, — így nevezetesen Túróczban, — nem fordítottak kellő gondot az igazolatlan mulasztások megtorlására s végül, hogy itt-ott a tanítás hosszabb ideig, sőt az egész tanévben szünetelt. Utóbbiak közül legszomorúbb a lipóczi és krpelláni eset, melyről a túróczi esperes úr igen kimerítő jelentésében a többi köpött ezt mondj a : „az állam az ottani tanítók államsegélyét lefoglalta, Ígérvén állami iskolák fölállítását; ez eddig azonban nem történt. S miután a fenntnevezett leány egy házak saját erejükből iskolát fenntartani képtelenek, már harmadéve, hogy az előadás azon iskolákban szünetel". A kultuszminiszter aligha o foglalta le a két iskola tanítójának államsegélyét, hanem valószínűleg megvonta, vagy az újnak folyósítását megtagadta. Hogy a megvonás, illetőleg megtagadás miért történt, nem tudjuk, de bármint álljon is a dolog, az egyházmegye súlyos mulasztást követett el, a mikor a kerület útján e sérelemnek orvoslását már régen nem kereste. A magyar nyelv tanításának eredményéről a legörvendetesebb jelentésekkel találkozunk. így az arad-békési szerint: „a vegyes tannyelvű iskolákban már az I. osztálytól kezdve, — a vallási tárgyak kivételével, — minden tantárgy magyar nyelven taníttatik s valamennyi ismétlő iskolai tanuló beszél, magyarul"*; a bácsi szerint: „a nem magyar ajkú tanulók a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsítanak"; a bánsági szerint: „a magyar nyelv tanítása egyházi iskoláinkban a legnagyobb szorgalommal és a legszebb eredményűvel folyt le"; a csanád-csongrádi szerint: „föltétlenül különb, mint bármelyik nem magyar ajkú állami iskolában Magyarországon"; a pesti és a túróczi szerint: „a magyar nyelv tanítását illetőleg a tanítók működése ellen kifogás nem emeltetett" s végül a zólyomi szerint: „az egyházmegye közgyűlése a magyar nyelv sikeres tanításáért 62 tanító közül 33-nak elismerést s dicséretet szavazott. Három egyházmegye a magyarnyelv tanításának eredményéről be nem számolt. Tanítóink, miként a múltban mindig, ez elmúlt tanévben is híven végezték kötelességüket. 454 tanító között azonban mégis négy olyan akadt, kit hanyagságért egyházi hatósága kénytelen volt felelősségre vonni. "Ezek közül a temesvukovári és a soltvadkerti, be nem várva az ellene indított fegyelmi vizsgálat eredményét, állásáról lemondott; a bényei és istvánvölgyi pedig jegyzőkönyvileg fölhivatott, hogy kötelességeit hívebben teljesítse, mert legközelebbi mulasztása törvényeink szerint a legszigorúbb megítélés alá esik.