Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

68 30. híveket a közvetlen egyházi adózás megölő betűje alól! Mert a nép mindennemű állami és egyéb terhet — ha sokallja s megmorogja is azt— megfizet; de a szent adó terhétől, mit egyházának ad. irtózattal menekszik legtöbbje! Innen jórészt a szoczializmus is. Az általános szekularizáczió azért volna kétes eredményű kivitel, mert egyrészt a nagy egyházi javak — ha csak meg nem köttetnének — könnyen megint csak a „pénzaristokráczia" kezére jutnának; másrészt azért is, mert még rosszabb idők is jöhetnek, avagy az egyházakat is fentartandó állam, illetve kincstár csődöt is mondhat, s akkor: miből fizet?! Azon döntés, hogy csak oly egyház segélyeztetik ezután, melynek viszonylagos egyházi adója az államival szemben a 35%-ot meghaladja, érzékenyen sujt bennünket is. Egyházi adónk viszonylagos összege ugyanis a 35% alól van, azért, mert nincs kimondva, hogy a „vegyes párok" állami adója aránylagosan megosztandó vagy felezendő ! Van hívünk, kinek állami adója 692 kor., egyházi adója 72 kor. Igen, de a kérdéses adótárgy — a vágyon — mely után állami adót fizet — r. kath. nejéé! Van ismét hívünk, kinek állami adója 16 kor., egyházi adója szintén 16 kor. Hol itt az arány? hogy lehet ily kulcs szerint 35%-ot kihozni? S ha így a szegény egyház többre nem képes, tán mégis csak megérdemelné az Úr nevében a segélyt, melyet amúgy is az államkincstár fedez s azért is juttat, hogy a vagyontalan rászorultság s ne a 35% dotáltassék! De jó reményünk s önigyekezetünk vértez, s el nem hágy. Lúgoson, 1909 június hó 9. Chován Zsigmond, ev. missiói lelkész. b) Az orsovai mis siói kör. Az orsovai missiói központ és nagykiterjedésű körének életében Isten segedelmével és végtelen kegyelméből az elmúlt év is szerény és zajtalan, de serény és kitartó munkásságban tünt le. Az egyházi élet a rendes nyugodt mederben haladt, békesség és egyetértés uralkodott. Minden tényező kötelességét teljesítette, hitbuzgóság és áldozatkészség honolt körünkben. Az egyházi tiszviselők buzgón és önzetlenül működtek, a hívek pedig bizalommal és ragaszkodással viseltetnek az egyházi elöljáróság irányában. A templombajárás kielégítő; az egyházi szertartásokat a hívek rendesen igénybe veszik, e tekintetben panaszra nincsen okunk, csak a házasságkötéseknél lehet a legéberebb gondozás és a legszeretetteljesebb bánásmód mellett is itt-ott az egyházpolitikai törvények káros hatását észlelni, bár az sem tagadható, hogy nem egy esetben