Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

69 már a mi egyházunk javára köttettek megegyezések a gyer- 30. mekek vallásbeli nevelésére nézve. A lefolyt évben egyházunk kárára nem köttetett megegyezés, de igenis egy esetben egyházunk javára. A vallásoktatásra nagy gondot fordítottam, az órákat lelkiismeretesen megtartottam és szeretettel, de szigorúan arra is ügyeltem, hogy a tanuló ifjúság az istentiszteletekre rendesen eljárjon, kiknek iskolai ünnepélyek alkalmával külön gyermekistentiszteleteket tartottam. A tanuló • anyag az elmúlt évben ugyan meglehetős gyenge volt, mégis sikerült velük elég jó eredményt elérnem. Á nazarénusoknak és egvéb szektáknak — hála a jó Istennek — egész missiói körünkben még nyoma sincs, épp így a felekezetnélküliségtől is mindeddig még megkímélve maradtunk, mi talán egyrészt az éber gondozásnak, de mindenesetre a hívek hitbuzgóság'ának és egyházunkhoz való ragaszkodásuknak tulajdonítható. A hívek száma ugyan csekély, a központban 212 ág. h. ev. lélek, a missiói körben 86 ág. h. ev. lélek, de ezek az egyházunkhoz való ragaszkodástól át vannak hatva s bár nehezen, de szívesen teljesítik egyházunk iránti kötelezettségeiket; nehezen azért, mert a mi vidékünkön az ipar és kereskedelem már évek óta teljesen pang, földmívelés pedig nincsen, s így keresetük is csak kevés vagy alig van. És daczára, hogy a hívek igen nagy egyházi adóval járulnak az egyházi szükségletek fedezéséhez — a mennyiben csak személyi járandóság czímen 54'4% fizetnek az állami adókhoz képest, összes egyházi terhük pedig 6065% állami adójukhoz képest — missiói központunk mégsem képes szükségleteit a saját erejéből fedezni, hanem támogatásra, külsegélyekre van utalva, hogy e nagyfontosságú ponton reáruházott missióját teljesíthesse és úgy missiói központban, valamint a nagy szórványban élő hitsorsosait, több mint 80,000 máshitű között szétszórva, gondozhassa. És ha ezek állandóan nem gondoztatnának, rövid idő alatt éppen elszigeteltségük és az igen sok vegyes házasság, valamint az egyházpolitikai törvények következtében szeretett evangelikus egyházunkra nézve elvesznének. Ezen nyomasztó helyzetében, látva, hogy a szükségletek évre-évre növekednek, a segélyforrások pedig hovatovább gyérebben csergedeznek, sőt kiapadnak, a helyett hogy tétlenül átengedte volna magát bizonytalan sorsának, egy más irányban látott a munkához, a mennyiben nvolcz évvel ezelőtt elhatározta, hogy egyházfentartási tőkét gyűjt a hívek áldozatkészségéből és egyéb adományokból, hogy idővel missiói központunk missiói körével saját erejéből fentarthassa magát, ne legyen kénytelen évről-évre a jótékony intézmények segélynyújtását igénybe vennie. És ezen egyházfentartási tőkét évrőlévre serényen gyűjti híveinek filléreiből, a némethoni Gusztáv