Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

67 Az úrvacsorával egybekötött istentiszteleten szép számmal 30. vesznek részt. Eljönnek erre a nem evang. és a közeli szkeusi (4—5) ev. hívek is. Az imaházat a kapcsolatos lakás évi (35 írt.) jövedelméből tartják jókarban; s fizetik a kivetett áll. adót. De, ha netán egyházi adó vettetnék ki, — miről hallani sem akartak soha —: mind áttérne! Közben eltemettem a volt anyaegyház utolsó gondnokát, az egész község népe részvételével. Mint a község sok éveken át volt szeretett bírája, a sírkertben, daczára hogy „lutheránus" — külön helyet kapott — úgy hiszem — ingyen. A zsénai szórvány hívei valószínűleg nemsokára vissza költöznek Nagylakra. Talán éppen ezen előérzet és honvágy szuggerálja őket, midőn kötelességszerűleg kimenvén istentisztelet és úrvacsora tartásra, ezúttal nem jöttek el, okul adván, hogy ők Nagylakon a templomban voltak, s itt a „szobában" nem kívánnak úrvacsorázni. Missiói látogatásom tehát ez alkalommal csak funkczió nélküli látogatás volt. Az előtt kedvesebbek voltak. Általában feltűnő, tót híveink ellenszenve a /3e/72-templomban történő egyházi szertartások iránt. De mit tehetni, ha nincs templom, se imaház a legtöbbhelyt! Az — persze — jól esik, ha a temetést anyanyelvükön és saját költségemen végzem — 16 foknyi hidegben .... A missió főpontja az anyaegyház: Lúgos. A békesség olajágának gazdag birtokában haladni igyekszik a 458 lelket számláló városi egyház, hogy küzdve bár, erősödjék, Isten és a segélyző tényezők jóvoltából — de önereje latbavetésével is — egykor — akkor templomot építhessen! Van díszes, modern iskolánk; de imaházunk — hál' Isten — már kicsi, elégtelen manapság! Iskolánk felépítése szép és üdvös dolog volt, noha aránylag kevés evang. tanuló látogatja is —, (mert sok szülő állami és egyéb iskolába járatja gyermekeit); de voltaképen ezzel „Filius ante Patrem,, helyzetébe jutottunk. A mai kor mindenképeni jeles állami intézeteinek idejében — kivált városszerte — a fő: előbb templom és csak ha van miből és kinek: felekezeti iskola! Bevezető szavaim egyházunkra is vonatkoznak. A hitélet fölötte örvendetes, de anyagi áldozatkészségre nem telük! Utolsó dolog már az, ha a különben is szerény arányú egyházi adót — be kell hajtatni. Ez mindig — bár akaratlanul és ártatlanul — a lelkész rovására megy, mintha bizony ő, s nem a törvény írná elő, s határozná el a közgyűlés! Mindezt tudja is — hisz jelen volt —, mégis csak a papot üti. Szinte elképzelhetlen azon elragadó idyllikus állapot, mely — hiszem, hogy mindenütt — előállana az egyházi hitélet Superlativ emelésére, ha valamelyes módon az állam fedezné a fentartási és egyéb kiadásokat, beszedvén ezt „cultusadó" alakjában közegei által; felszabadítván a