Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

66 30. lehet viruló hitélet, a hol az áldozatkészség honos", ez így volt a vallási, illetve felekezeti üldözések erős összetartásra és önfentartásra való rászorultság idejében, de a jelen korban már a hit és pénz nem egymást fedező, hanem különálló fogalmak és lehetőségek, egyik a másika nélkül ellehet. Ezt mutatja a kisded karánsebesi leán}^egyház is, mely anyagi eszközök nélkül bár, szépen virágoztatja egyházias hitéletét. Az egyházi és minden jelentősebb ünnepe megtartatott, részben általam — úrvacsorai szertartással mindannyiszor — részben pedig a helyi ev. tanító, vagy a nándorhegyi ev. levita közreműködésével. Theés. A kicsiny, 1804-ben keletkezett filia megvan. Imaháza (melyben az iskola is volt) mint omladozó, düledező épület hatóságilag becsukatván, az istentisztelet ottani régi jóakarónk, Csamperlik J. bérlő úr házában, e czélra berendezett nagy szobában tartatott úrvacsorai, konfirmácziói és keresztelési szertartásokkal egyetemben. De csodálatos, a hívek nagy része nem vett részt. Néhány öreg „írástudó" — a gondnok élén — felbujtotta őket, hogy „zsidó ember házában (noha csak aratáskor használják pár héten át) istentiszteletet s úrvacsorát tartani bűn s még nagyobb arra elmenni" ! És nem is jött el több mint a fele. Minden érvelés, hogy hiszen a szent cselekmény teszi a házat Isten házává s e részben nincs köztünk „se görög, se pogány", hiába való volt, sőt csúnya, visszaaclhatlan kifejezésekkel hálálták meg nevezett úrnak úgy ezen, mint azon szívességét, hogy különálló épületében egy, a réginél sokkal megfelelőbb termet ideiglenes iskolául is berendeztetett, holott e nélkül tanítani sem lehetett volna az egész tanéven át! Ezen inczidens daczára is szép számmal jöttek el a helybeli és környékbeli (köztük gizellafalvai telepről is, szokás szerint) híveink. Egyébként pedig kilátás van rá, hogy már jövő évre az imaház és iskola helyre lesz állítva. Eolvó évi május 11-én ugyanis — beadott reklamálásomra — a községi képviselet a következő gyűlési határozatot hozta és terjesztette fel: „A nem görögkeleti lakosság 1200 kor. kölcsönt vesz fel, melyből a régi iskolaépület alaposan tataroztatik olyképen, hogy a volt tanítói lakás és iskolából tanterem lesz; az ág. h. ev. imaház pedig régi helyén megmarad. Mind a két helyiséget a nem gör.-keleti közlakosság közösen hozza rendbe, a későbbi tatarozásokat illetőleg, a tantermet közösen (róm. kath. és evang.), az imaházat pedig csak az evangélikusok maguk tartják jókarban. Az 1200 kor. kölcsön öt év alatt fizetendő vissza. Tanítói lakás természetben nem lesz, hanem 200 kor. lakbér". Csukás. A 48 lélekből álló régi „Ebendorf" filiám még mindig tartja magát, és tartja, ápolja hitét egész zavartalanul.