Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

16 4. hogy nekik a lelkészek nem feljebbvalóik, tőlük — még a körlelkésztől sem — figyelmeztetéseket el nem fogadnak, mert nekik az ő meggyőződésük szerint nem az egyház, nem a lelkészük, nem az esperes, nem a püspök a feljebbvalójuk, hanem nekik elsőfokú hatóságuk a kir. tanfelügyelő! Nyilvánult e baj abban is, hogy tanítóink közül többen vélt vagy tényleges sérelmeikkel nem egyházi hatóságaikhoz, hanem vagy a kir. tanfelügyelőhöz, vagy egyenesen a vármegyéhez fordultak orvoslásért. Pedig hát milyen tévedés, milyen csalódás! A tévedés ott van, hogy vélekedésük és ilynemű ténykedésük törvényellenes, csalódásuk pedig ott van, hogy azt hiszik, hogy őket a világi hatóság nagyobb védelemben részesíti, mint a milyenben részesíti az egyház. Ne felejtsék az ilyen gondolkozású tanítóink, — már t. i. azok, a kiket ezen figyelmeztetésem illet — hogy az egyházat még fegyelmi ügyeiknek elbírálásánál is a krisztusi szeretet vezérli és kell hogy vezérelje, holott a világi hatóságok csak a rideg tényeket veszik figyelembe s azok alapján hozzák meg a sokszor még ridegebb határozataikat és ítéleteiket. 5. De annál a viszonynál fogva, melyben az állammal vagyunk az államsegély igénybevétele folytán, amaz újabb baj is következett be, hogy mind sűrűbben és sűrűbben fogják tanítóinkat fegyelmi vizsgálat alá, sokszor pedig alaptalanul is s még ha az egyházi törvényszékeink felmentik is az illető tanítókat a vádak és azok következményei alól, egyházi törvényszékeink felmentő ítéleteibe a megyei hatóságok nem nyugosznak bele, hanem még az is megtörtént, hogy az ilyen felmentő ítéletet a kultuszminiszter sem fogadta el, hanem egyszerűen a vármegyei bizottságnak adta ki az ügyet, hogy az folytasson le egy újabb fegyelmi vizsgálatot az illető tanítók ellen. Hát ehhez az 1907. évi XXVII. t.-cz. alapján a miniszternek joga van, ránk nézve azonban mégis csak sérelmet képez az ügynek ilyen elbírálása annál is inkább, mert a törvénykezéssel járó perköltséget ilyen felmentő esetben sem a miniszter, sem a megye vállalni nem hajlandó s úgy azt az egyháznak kell megfizetnie. 6. Ezen viszonyból támadt az a baj is, hogy több egyházmegyében az egyes iskoláinkkal szemben támasztott igények kielégítésére nem adatik meg a kellő terminus, hanem a hiányok megszüntetése a legrövidebb idő alatt követeltetik; minthogy pedig a legtöbb esetben ezen igényeknek kielégítése anyagi kérdésekkel kapcsolatos, a hívek újabb megterheltetésével jár, az egyházak pedig sok helyen amúgy is roskadoznak a terhek alatt s nem képesek a követelményeknek azonnal megfelelni, csakhamar és sűrűn jönnek az egyházakat mint iskolafentartókat I-ső, Il-od és llí-ad fokúlag megintő