Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

15 delet megfelelő módosításával korlátozandó volna. Bizony 4. ezzel sok bajnak vétetnék eleje! Tudom, hogy lesznek olyanok, a kik ezen magyarázatomban politizálást fognak látni, de ez nem érint engemet, mert engemet e tekintetben csakis egyházaink jól felfogott érdeke vezet, a mikor meg akarom akadályozni — rámutatva a bajokra — az egyes egyházak romlását és éppen a választásoknál most már mind sűrűbben szerepelő politizálást. De ha más oldalról nézzük is ezen magyarázatot, akkor sem politika ez, hanem törvényes követelmény, a mely szigorúan követeli és elvárja tőlünk azt, hogy Magyarországnak minden egyes lelkésze felekezeti különbség néíkül hazafiság tekintetében olyan kifogástalan legyen, hogy a gyanúnak még csak az árnyéka se férkőzhessen egyéniségéhez. 3. Egy másik tapasztalt baj egyházkerületünkben a mi törvénykezési eljárásunk lassúsága. Elképzelhetetlen, hogy egyes fegyelmi ügyek éveken keresztül húzódnak, míg végérvényes ítélettel elintézést nyernek s ha az illető egyházi tisztviselők a fegyelmi eljárás alatt nincsenek állásuktól felfüggesztve, akkor még hagyján van a dolog, de ha fel vannak függesztve, pláne ha még családosak is az illetők, ha tudjuk, hogy a felfüggesztés tartamára a felfüggesztett tisztviselők fizetéseiknek csak egyharmadát kapják, úgy rögtön szemünkbe ötlik a törvénykezés elhúzásának méltánytalansága, tarthatatlansága. Legutóbb két ilyen eset fordult elő; az egyik egyházi tisztviselő két évig volt felfüggesztve állásától, egy már két évnél is több ideje s ez utóbbinak ügye még e jelentés írásakor elsőfokúlag sem nyert elintézést. Ezen a bajon is segítenünk kell. Igaz, hogy törvénykezésünket zsinati törvények szabályozzák s így csak azoknak megváltoztatásával segíthetnénk gyökeresen a bajon, de azért azt hiszem, kimondhatjuk közgyűlési határozattal is azt, hogy közigazgatási úton is büntethető kötelességmulasztást követ el az egyház ama tisztviselője, a ki valamely fegyelmi ügynek letárgyalását a felsőbb egyházi hatóság által kitűzött terminusig akár indokolatlanul elmulasztja, akár indokolatlanul megakadályozza. 4. Egy másik baj ismét abból a viszonyból támadt, a mely ez idő szerint az államsegélynek bővebb igénybevétele által egyházunk és az állam között keletkezett. Mind sűrűbben és sűrűbben jutott ugyanis tudomásomra olyan eset, a mely azt bizonyítja, hogy tanítóink közül sokan — noha ők még mindig egyházunk által fentartott iskoláinknak az egyházhívek által fizetett tanítói — meglazultaknak vélik azokat a kötelékeket, melyek őket az államsegély igénybevétele előtt egyházunkhoz fűzték. Több helyen előfordult, hogy a tanítók saját lelkészeiknek jóakaró figyelmeztetéseit azzal utasították el,