Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

14 4. nem akarok elébe vágni az esetleg hozandó határozatnak, de meggyőződésem szerint mégis vallom, hogy a jelzett korlátozásnak a választásra bocsátható jelöltek névsorának az eddiginél függetlenebb alakban való egybeállításánál kell érvényesülnie. Javaslatot — mondom — e tekintetben nem teszek, de hogy miképen gondolom én magam ezen korlátozást, magyarázatképen ide iktatom. Az 1907-ik évi kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 9-ik pontja alatt felhatalmazta a kerületi elnökséget, sőt egyenesen elvárja tőle azt, hogy a lelkészi állásokra jelölhető lelkészek névsorának egybeállításánál ebbeli jogát a pályázók hazafiságának megbízhatóságára való tekintettel fogja gyakorolni. Hát ez faktum, de magának ennek a jognak gyakorlása mindaddig illuzórius, míg a kerület bizalmának letéteményesei e tekintetben korlátok közé vannak szorítva, mindaddig, míg az egyes pályázóknak a jelölhetők sorából való kizáratása a kizártakra vonatkozólag megbélyegező jelleget visel, mindaddig míg a kizáratást indokolni kell. A kerületi elnökség ebbeli jogát eddig mindig az esperesség véleményének meghallgatásával gyakorolta ; az esperesek eddig mindig javasolták azoknak a jelölteknek kizáratását, a kiknek megválasztása később hosszantartó és súlyos bajoknak kútforrása lett, de a kerületi elnökség nem zárhatta ki az illetőket, mert nem hozattak fel ellenük a megbízhatatlanságukat megerősítő konkrét adatok, már pedig a kerületi elnökség csak ezek alapján zárhatta volna ki őket a jelölhetők névsorából a szabályrendeletnek megfelelőleg. Hogy pedig az esperesek aggodalma e tekintetben indokolt volt, mutatják a választás után bekövetkezett események, nagy és hosszantartó perek, fegyelmi eljárások, templomi botrányok, az egyházi élet teljes felforgatása. Avagy megbízható volt-e hazafiság tekintetében az a lelkész, a ki megengedte, — hogy csak a legenyhébb kifejezéssel éljek — miszerint az egyházban évek hosszú során magyarul is vezetett jegyzőkönyvek ezentúl csak tót nyelven vezettessenek olyan egyházban, a hol a magyar nyelvet csaknem mindenki bírja és érti? Avagy hazafiság tekintetében megbízható e az a lelkész, a ki annak elbírálását, vájjon kiszolgáltathatja-e az úrvacsoráját magyar híveknek magyar nyelven, a közgyűlésre bízza? Avagy megbízható-e e tekintetben az a lelkész, a ki a keresztelés szentségének magyar nyelven való kiszolgáltatását megtagadja? Szerintem nem s hogy ez mégis megtörténhetett, ennek oka abban keresendő, hogy a kerületi elnökségnek nem volt módjában ezen lelkészeket megválasztatásuk előtt a jelölhetők sorából kizárnia. Hát azért mondom én, hogy éppen az egyházak érdekében a szabadválasztási jog ott, a hol annak szüksége fenforogni látszik, a kerületi lelkészválasztási szabályren-