Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

13 összes tagjait, de eléggé biztosítja a papi özvegyeket és árvá- 4> kat s biztosítja ama lelkészek valamennyiét teljes fizetésükig, a kik közül sokan megérdemelnék, hogy jobb javadalmazásé parochiákon működhettek volna, de a szabadválasztás esélyei folytán sok helyen lakásnak sem nevezhető viskókban a legnagyobb szegénységben, de Isten és egyházuk iránti hűségben morzsolták le életüket. Minthogy pedig az egyetemes közgyűlés által jóváhagyott egyetemes nyugdíj intézeti szabályrendeletünk 10 év múlva a szabályrendelet esetlegesen szükségessé váló revízióját úgyis kilátásba helyezi s mert a szabályrendelet tervezetét kiváló szakértelemmel elkészítő egyetemes nyugdíj intézeti ügyvivőnk legutóbb is kimutatta, hogy ezen szabályrendelet a legreálisabb számítással készíttetett el s bárminemű, az összegek megváltoztatására irányuló módosítás az egész intézménynek bizonytalan alapokra való fektetését jelentené * én a magam részéről ezen szabályrendelet újabb revíziójára irányuló minden törekvést időszerűtlennek tartok s úgy az ilyen indítványok feletti napirendre térést javasolom. 2. Ha az egyház beléletében létező bajokra irányítom figyelmemet, úgy mint kóros állapot tűnik szemembe azonnal ama tény, hogy alig múlik el kerületünkben ez idő szerint papválasztás főleg a nem magyar nyelvű nagyobb gyülekezeteinkben, a mely ne forgatná fel hosszú időre a lelkészválasztó egyházak nyugalmát, belső békességét mindig az egyházi élet rovására s itt az a tapasztalatom, hogy — sajnos — csaknem mindig nem talán a pályázó lelkészek kiváió tulajdonságai korbácsolják fel a szenvedélyeket, élesítik ki a pártok között az ellentéteket, hanem mindig ama körülmény játszik döntő szerepet, hogy milyen politikai irányzat követői az illető jelöltek. Hát mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, politikát belevinni az egyházi élet lüktetésébe mindig veszedelmes dolog volt s ennek mindig az egvháziasság vallotta kárát, de éppen azért nem kell, nem szabad megengednünk azt, hogy papválasztásainknál politikai szempontok játszák a főszerepet, irányítsák a papválasztást s végeredményében hosszú időre tönkretegyék az egyes egyházak belső békességét. Szerintem ezen bajnak orvoslása csakis radikális módon, kerületi lelkészválasztási szabályrendeletünk megfelelő módosítása útján lehet. Okvetlenül korlátoznunk kell egy bizonyos fokig az egyházak szabad választási jogát éppen az egyházak jól felfogott érdekében ott, a hol ennek szüksége felmerül s ezzel meg kell akadályoznunk azokat a nagyobb bajokat, a melyek a fent jelzett irány hatása alatt megejtett papválasztásoknak szomorú, de természetes eredményei. Konkrét javaslatot e tekintetben nem teszek, mert ezzel