Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1909. szeptember

11 4. Ezután beterjeszti Scholtz Gusztáv püspök úr, a köz- 4. gyűlés mult évi határozata alapján már előzőleg kinyomatott és a közgyűlés tagjainak szétküldött következő jelentését és ennek kapcsán az esperesi jelentések alapján összeállított statisztikai kimutatásokat: Nagyméltóságú és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Az isteni gondviselés iránti hála érzetével szívemben tekintek vissza az elmúlt egyházi közigazgatási esztendő lefolyt eseményeire most, a midőn beszámolok egy évi sáfárkodúsunkról s előterjesztem emez évi jelentésemet. Tagadhatatlanul segítségünkre volt az Úr a lefolyt közigazgatási esztendőben is s noha egyszer-másszor le is hangolt törekvéseink eredménytelensége, vagy a tapasztalt vallási közöny, de ismét felemelt az öröm érzete az egyház szolgálatában állók által kifejtett munkásság, általuk fentartott rend és általuk egyházunk iránt tanúsított hűség felett. Legyen azért hála és dicsőség az Úrnak most és mindörökké! 1. Ha a lefolyt egyházi közigazgatási esztendő eseményeire gondolok, szemembe ötlik az év legkimagaslóbb és következményeiben messze kiható eseménye: az egyetemes nyugdíjintézet újjászervezése. Ezen intézmény előzményei ismeretesek előttünk. Tudjuk, hogy a nyugdíjigény 2400 K minimális és 4800 K maximális összegének megállapíthatását s a lelkészek özvegyeinek és árváinak eléggé megnyugtató ellátását amaz államsegély folyósítása tette lehetővé, a melyet az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását követelő protestáns egyházi mozgalom eredményezett s noha sokan voltak, a kik az egyetemes nyugdíjintézet jelenlegi szervezetét a különféle egyéni érdekek szerint módosítani szerették volna, de mert ezzel az új alapokra fektetett nyugdíjintézet életbeléptetése egy évvel, esetleg többel is elhaíasztatott volna s ezzel sok már önmagával tehetetlen öreg lelkész nyugalomba vonulása is kitolatott volna, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az egyetemes nyugdíjintézet ügyvivője által nagy gonddal és körültekintéssel összeállított tervezetet. igazán lelkünket felemelő fenséges mozzanata volt az egyetemes közgyűlésnek ama pillanata, a melyben — tekintettel főleg ama megrokkant, az egyház hűséges szolgálatában megfáradott öreg lelkészeinkre, a kik erejük és tehetségeik megfogyatkozása folytán már régebben megérdemelték volna