Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

5 gével üdvözlöm tehát — elnöktársam nevében is — mindazokat, a kiket 1. az evangéliom iránti szeretet és buzgalom hozott össze azon czélból, hogy a felmerült kérdésekre és a további teendőkre nézve egymásnak véleményét meghallgassuk és őszinte meggyőződését kifejezhessük. Ha valaha, most van szükségünk arra, hogy egymást megértsük, lelkesítsük és támogassuk egyházunk javának előmozdítására. Talán sohasem éreztem annyira, mint most szükségét annak, hogy forró imával forduljunk a világegyetem Urához: közölje velünk szent lelkét és világítsa meg értelmünket, hogy az új zavaros társadalmi problémák között megtaláljuk azt az utat, melyen haladva a társadalmi és vallási békét, mint a népek erkölcsi egységének, összeforradásának és biztos haladásának alapfeltételeit feltalálhassuk. Mert valóban megnehezült az idők járása felettünk ! A mit egyes jelenségekből régen sejtettünk, de a minek sötét képétől eddigelé önkényt elfordultunk, mivel nem hihettük, hogy az emberi közmívelődésnek előrehaladó folyama természetellenesen visszafelé fordulhasson: az, fájdalom, bekövetkezett! A kulturháború megindult és pedig Rómából. A régi rossz ellen Háborog szünetlen, Nagy a csel és erő, Melyekkel nekünk jő. Nincsen hozzá fogható! A társadalmi evolucziónak két nagy tényezője: a kutató ész és a vallásos hit a létért és jobblétért való nagy küzdelemben harczra keltek egymással; holott, nézetem szerint, hivatásukhoz képest, egymást támogatva közösen kellene boldogítaniok az emberiséget. A kutató ész, az egyéniség jogainak védelmében, akaratlanul is előmozdítja az emberi önzést, az érvényesülési vágyat, a hatalom és uralom utáni törekvést. A vallásos hit, mint ezen gyarlóságok ellensúlyozója, az ész feletti hatalom befolyása és uralma alatt keresi a boldogságot. A vallásos hit azonban nem ellentéte a tudásnak, valamint az igazi tudomány nem ellentéte a vallásosságnak. Ha most mégis harczra kelnek egymással, annak mélyen fekvő okának kell lennie. A keresztény vallás, melynek elvei az evangéliomban foglaltatnak, a Megváltónak azon bölcs utasítását követi: keressétek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni titeket. A keresztény vallás lényegileg a szeretet vallása lévén, kizár minden gyűlölködést, emberi hiúságot és hatalmaskodást. Hogyan van mégis, hogy ez a békét és szeretetet hirdető vallás harczba keveredik a kutató ésszel és a tudománnyal? A válasz erre nem nehéz. Ez csak úgy történhetik, hogy a vallás némely képviselői, a helyett hogy a kereszténység isteni megalapítójának magasztos példáját követve a szeretet és jótékonyság elvét gyakorolnák, a római egyház külső tekintélyének, fényének, hatalmának és régi középkori uralmának fentartására törekesznek.