Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

11 — hanem azok, akik az isten nevét hirdetik ugyan, de azt kizárólag a saját üdvösségük és hatalmuk előmozdítására foglalják le. A mi keresztény káténkban és a mi protestáns zsinati törvényeinkben más vallású embertársaink istentelen üldözése nem foglaltatik. Mi a római kath. testvéreink vallási meggyőződését, törvényes jogait és javait nem érintjük; de azt sem engedhetjük meg, hogy minket a XVI. század kath. főpapjainak gyűlölködő szellemében valaki bűnös „eretnekeknek, szakadároknak és rebelliseknek" nevezhessen, és ezen czím alatt üldözhessen! Azt sem veheti nekünk rossz néven senki, ha meggyőződésünket követve, mi több áldást és boldogságot várunk hazánkra, sőt az egész emberiségre is, a krisztusi szeretetétől és az evangélium világosságától, mint a gyűlölködő és zsarnoki „római szent és egyetemes inquisitió" lélekölő dekrétumaitól! Mi tiszelői vagyunk az igazi tudományos kutatásnak, a nélkül, hogy ellenségei volnánk a vallásos hit és meggyőződés szentségének. Mi őszinte barátai vagyunk a békének, a szabadságnak, a jogegyenlőségnek és vallási viszonosságnak. Mint ilyenek, a törvény szilárd alapján állva, követeljük, hogy egyenlő teherviselés, egyenlő pénz- és véráldozat kötelezettsége mellett, valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet egyenlő jogokban, egyenlő szabadságokban és egyenlő javadalmakban részesíttessék. Mert csak így lehet a haza belső békéjét, nemzeti erősödését és nyugodt fejlődését biztosítani. Ha vannak az államnak alapítványai és javai egy vallásfelekezet részére, mely a hajdan végzett kötelességeinek ma tizedrészét sem teljesíti többé: akkor legyenek alapítványai és javai a többi vallásfelekezetek részére is, melyek szent kötelességeiket híven teljesítik. És ha nincsenek javai valamennyi számára, akkor kövesse Amerika példáját, mely kizárólagos uralkodó vallásfelekezetet nem ismer. Ezt követeli a viszonosság elve — és az államnak jól felfogott érdeke. Quod uni justum, alteri aequum!