Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

12 A magyarhoni protestáns egyházak jogosult büszkeséggel utalhatnak arra a történelmi tényre, hogy az ő, közel négyszázados multjukban nincs egyetlen egy eset sem arra, hogy egyházi és vallási érdekeik valaha ellentétbe jöttek volna a magyar állam szabadságával és alkotmányos érdekeivel. Ellenben a római katholikus egyház hatalmi törekvései temérdek bajnak voltak okozói az Árpádok korától kezdve egész a legújabb korig! Mert volt idő, amikor a pápák királyainkat saját vazallusainak tekintették, és ezen okból a hazai javadalmakat idegen főpapoknak ajándékozták. Ma is beleavatkoznak jogtalanul az államok belügyeibe. A legkatholikusabb államoknak erős küzdelmeik vannak a hazai törvényeket taposó klerikálizmus ellen . . . De talán nem kell több példát fölhoznom se a múltból, se a jelenből. Úgy érzem, hogy megsérteném a t. Közgyűlés értelmi színvonalát, ha bővebben akarnám bizonyítani, hogy a római pápának újabb merényletei szoros összefüggésben állanak a hazai klerikális mozgósítással! Nekem az a meggyőződésem, hogy a „Ne temere"-féle bullák csak egyes külső jelenségei annak a rendszeres izgatásnak, mely a katlioliczizmus restaurálásának czíme alatt az ország összes községeiben folyik. Nekünk tehát ezzel szemben elvi és törvényes álláspontra kell helyezkednünk és határozottan tiltakoznunk az ellen, hogy a római pápa, mint a hazánk határain kívül álló idegen hatalom, fennálló hazai törvényeinkkel ellenkező, polgártársaink békéjét felzavaró bullákat adhasson és hirdethessen ki Magyarországon. Ez az ország szabad és független ország, melynek fiai semmiféle néven nevezendő külhatalomtól nem fogadhatnak el rendeleteketa magyar király és felelős kormányának engedelme nélkül. Az 1895 : 43. t.-cz. 17. §-a jövőre nézve általánosságban is kimondja, hogy semmiféle magyarországi vallásfelekezet egyházi függésben külföldi hatalomtól, vagy vallásfelekezeti társulattól, vagy egyéntől nem állhat. Ezt a magyar vallás- és közoktatási szakminiszter igen