Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

141 és Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés szíves pártfogásába 95. és szeretetteljes támogatásába ajánlani, hogy nehéz és fontos missziói feladatának a jövőben is sikeresen megfelelhessen. Orsova, 1912. évi április hó 23-án. Francz Ede, ev. missziói lelkész. B) A lugosi missziói kör. Tavalyi jelentésemben búcsút mondva a teésfalusi és karánsebesi filiáknak, mint a melyek természetszerűleg anyáikhoz visszautaltattak, missziói ténykedésem Krassó-Szörény vármegyénk újabb területére, a „begai" járásra is intenzívebben terelődik. Ott rendezett viszonyokat hagytam — ilyenekkel volt dolgom; itt új viszonyokat kell rendezni. Ott a hívek zömét kelleit, itt csoportjait kell gondozni nagyterületű szórványok közt, hová vasúttal is, de nagyobbára csakis egyéb alkalmatossággal juthatni — éppen nem kies és virányos utakon ! Új nép, új helyzet; úgy vagyok vele, mint a kit más vidékre és állomásra helyeznek — de nem „büntetésből", hanem a „szolgálat érdekében". Feladatom nehezebb mint eddig volt, azért, mert hitünk idetelepült újabb cselédei között a legkülönbözőbb elemekkel találkozom: vegyes nyelvűekkel, vegyes hithűségűekkel és — közönyösekkel. Nem is csoda. Az általános nézet és tapasztalat ugyanis vallja, hogy a józan, takarékos vallásos családfő nem igen hagyja el a házát — egyházát s nem költözködik házanépével idegen megyébe s helyzetbe. Vidékemen azonban azt tapasztaltam, hogy az új telepesek közt nincs mindenütt harmonikus egész s vagy az asszony, vagy a gyerek, vagy pláne maga az ember elégedetlen, a mi aztán kishitűséget vagy káromkodást igen, de imát ritkán szül; s innen van, hogy mert régi szülőotthonába restel visszatérni, mindenfelé próbál és — bolyong. S ilyen bolygókkal van nekem legújabban dolgom s ilyen tapasztalatokat szerzek akkor, a midőn egyes telepes szórványt látogatok meg istentisztelettartás és úrvacsoraosztás végett, mely alkalommal egy teljes napot töltvén kint, minden családot meglátogatok, sűrű panaszt s csak ritka megelégedést hallok. Karánsebesről ezúttal csak annyiból vagyok még jogosítva beszélni — megemlékezni, a mennyiben a múlt év első felében még rendszeresen működtem kebelében; tartván husvétünnepi istentiszteletet s úrvacsora osztást; s mert eskettem, kereszteltem, konfirmáltam, temettem. Egyebekben kívánom: „Crescat et floreat"! Csukási filiám csekélyszámú híveire a szilváshelyi környéken letelepedett néhány protestáns s naza-