Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1912. szeptember

rénus család, csak annyiban látszik befolyással bírni, hogy úgymond — „szép" az istentiszteletük, mindenki megérti. Az istentisztelet, melyet kint tarlani szoktam úrvacsoraosztással is, igen látogatott, de csak Gyulatelepről és Ollóságról jönnek be híveink kocsikon, a szilváshelyi nazarénusok ellenben nem! Nadrág vasgyári 5—6 hívem a telep leégése s a munka beszüntetése következtében elszélledt. Gavosdián a csekélyszámú hívek istentiszteletet tartani nem kívántak. Igazfalvaí és bodófalvi híveim részbeni elköltözés miatt szintén megfogytak s a ma még ott élő néhány volt csabai lutheránus család a tiszta református magyar községekben nyelvben és szokásban annyira asszimilálódott, hogy esetleges szertartásait csak ott végezheti. Tavalyi jelentésemben nagy reményekkel bemutatott legújabb szórvány telepemet: Hosszúszabadit (Ohaba-Lunga) a begai járásban felkeresvén július 2-án, ott egy teljes napot töltöttem. Délelőtt 10 órakor istentiszteletet s utánna konfirmácziót és úrvacsorát; délután 2 órakor imát tartottam és ennek utána a még készülőfélben volt házakat s bennök a családokat jártam sorba. Ámde a várakozásban kissé csalódtam! Nincs itt 90 család 40 tankötelessel, minta hogy ez mondva lett, hanem csak 14 család 73 lélekkel öszszesen 218 hold földnek birtokában. Nagy része az aradmegyei „Szemlak"-ról jött német-, tótnyelvű már elég koros egyén. A gyermekek, a jó hajtásnyira fekvő apró faluba járnak be, az ott levő román felekezeti rozoga iskolába. Állami iskola felállításáról szó sincs. A telepen nagyobbrészt római katholikusok vannak gór. keleti románokkal vegvest. Híveink ilyeténképeni új helyzete szánalmas! Még szerencse, hogy elhozták az Énekeskönyvei, a Bibliai I'örténetet és a Kiskátét! A lug os i anyaegyház, mint a misszió központja, ismét egy jelentékeny, messze kiható lépéssel haladt egyházi élete nagy érdekében s vagyoni helyzetében, mert noha az ifjúi szép, de merész álom, hogy bent a város közepén jusson telekhez, templomhoz, csak kegyes óhaj még ma is; ám a régi vágy, hogy imaházunk igaz gyöngyét 'megvehessük s templomias szerény keretébe beillesszük: ez már teljesült, szép és jó orgonánk a renovált imaházban. A kicsiny egyháznak immár nem házi harmóniuma, hanem orgonája, nem alacsony imaterme, hanem megfelelő akusztikájú templomimaháza van. Mindez 1911 deczember hó 10-én Tett szerénv, de hatásos ünnepélyességgel felavatva. Egyházunk hitélete — mely voltakép a templomlátogatásban nyer kifejezést — feltétlenül örvendetes! Hogy közvasárnapokon „üres hely vagvon" s ugyan hol ne volna? ez éppen nein dönti meg az istentiszteletek jól látogatottságának örvendetes tényét, mérlegelve a viszonyokat s azt, hogy városban többé-kevésbbé nehéz hely-