Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

137 tartván, ezen. körültekintő gondossággal, de tagadhatlanúl gondteljességgel is tárták fel a helyzet nehézségét, egy önálló ref. anvaegyház megteremtésének hő óhajával s kivitelével szemben oly ajánlással, hogy az eddig volt viszony fentartassék s a helyzet preciziroztassék. Miután azonban az első felbuzdulás és lelkesedés eme jóakaratú egyházhatósági kisérletet meghiúsította, a fenti napon megtartott rendes egyh. közgyűlés az elszakadást, illetve az orsz. statisztika szerint 789 lelket számláló reformátusság önálló egyházzá történt alakulásának tényét kimondta s ezt a f évi május hóban tartott egyházmegyei közgyűlés szankczionálta oly jegyzőkönyvi záradékkal többek közölt, hogy miután az egyház volt „egyesülf-sége sem az egvház kebeléből, sem a két egvházmegvei hatóság részéről írásbeli szerződésen nem alapult, nem is erősíttetett meg, de azért is, mert az újonnan alakult ref. egyházközség a lugosi ág. h. evang. egyház birtokából semmi részt nem követel, nem tartja szükségesnek a reformátusok kiválását, illetve önálló egyházzá történt alakulási tényét az ág. h. evang, egyházmegyei hatósággal hivatalosan tudatni. így hát az 1848 óta félszázadon át „egyesült evangélikus" jelleggel szerepelt lugosi egyházunk immár — mintegy 450 lelkével — tisztán ág. hitv. evangélikus egyház. Önként érthető, hogy e kiválás folytán úgy az egyházközség, mint a lelkész — s tán kivált a lelkész -— anyagiakban sokat veszít! Az így megalakult ev. ref. testvér-egyház presbyteriuma által az egyház nevében küldött, egyházunknak s lelkészének szóló hálás köszönet s további testvériességünkbe vetett és kért bizalom jólesőleg mutatja, hogy az így történt elválást egyáltalán nem elégedetlenség avagy sértődöttség, annál kevésbbé tán személyi ellenszenv szülte, hanem — sine ira et studio — kizárólag ama régi vágy, hogy saját egyházuk, saját formájában vallhassák és táplálhassák hitüket; a meto vágy a maga sajátosságában végre is minden hívő lelkét hangosabban dobogtatja! Segítse meg őket Isten! Vajha külön-külön bár, de vállvetve szolgáljunk a protestantizmus szellemében Isten és a Haza oltárán! Missiói köröm főbb pontjaira áttérve, örömmel mondhatom, hogy a lefolyt évi missiói gondozás munkája felette háládatos voll. Három egyházi nyelven hirdettem a „Megtartót", hogy általa megtartsam s erősítsem hitükben itthon levő s szertelakó övéiket. Közel és távol felkerestem a híveket, a viszonyokhoz képest többször is, s mindenütt és mindenkor tisztelettel és örömmel láttak, mely körülmény, midőn nagyban tetézi a missionariusi kedvet, egyben biztosítja is a jó eredményt.