Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

11 4. Ezután Sárkány Sámuel püspök úr évi jelentését a követ- 4. kezőkben terjesztette elő : Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Tiszteletteljes évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni: Az isteni gondviselés bölcs és jóságos vezetésének hálára kötelező nyomait tapasztalhattuk a legutóbbi év változatos, majd felemelő, majd ismét lehangoló eseményeiben. Mert az egyház éietének folyama is hasonló egyes halandók, vagy egves családok életének folvásához, a mennyiben ezeknél is O „ 'J 1 x r borongó és napsugaras napok, örvendetes és megszomontó esetek váltakozva fordulnak elő. Azok. a kik csak a kedvező és örvendetes mozzanatokat mérlegelik, diadalmasan hangoztatják: „Istennek legyen hála, fejlődünk, erősbödünk, haladunk"; viszont pedig, a kik csak a lehangoló tények felett töprengenek, bizonyos nemével a kislelkűségnek hirdetik, hogy hanyatlunk, züllünk, tespedünk. Mindkét megnyilatkozásban lehet túlzás, lehet elfogultság, az igazság pedig a tények higgadt megfontolása és bírálatában rejlik. Tagadhatatlan, hogy az egyházi élet terén még sok kivánatos dolognak kell történnie, míglen majd kialakul az eszményi egyház képe; ellenben az is igaz, hogy a tökély, mely felé törekszünk, nem valósulhat meg aránylag rövid idő alatt s nyereség-, haladásszámba megy már az is, ha — bár lassú léptekkel — a tökély felé iparkodunk. A tények, melyekről kötelességszerűleg be kell számolnom, ha nem is tüntetnek fel szembeszökő haladást, de másrészről nem tanúskodnak tespedés és hanyatlásról sem; s a ki a magyarhoni protestáns egyház nehéz helyzetét, számszerű kisebbségét, gyenge anyagi erejét figyelmére méltatja, nem fogja kicsinyelni az eredményeket, melyeket az egyházi élet terén elérni képesek voltunk. Hogy számszerűleg inkább fogyunk, mintsem szaporodunk, köztudomású dolog, — a nagymérvű kivándorlás, a reversálisok visszahelyezése, a felekezetnélküliség szabadalma és a súlyos anyagi megterheltetés, mely híveink vállaira nehezedik, — mind oly tényezők, melyek alkalmasak arra, hogy egyes egyháztagok hithűségét és egyházunkhoz való ragaszkodását megingassák; ellenben, ha helytálló híveink szívós kitartását, a hitbuzgóság fokozatos emelkedését, az egyházi czélokra szolgáló adakozás emelkedő arányait tekintjük; továbbá, ha azt látjuk, hogy az államkormány és az országos törvényhozás is mindjobban méltányolja a protestáns egyháznak a nemzeti cultura terén szerzett érde-