Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

Érzem, hogy ezen czél elérhetése végett a veszély nagy- 1. ságához mért komoly és újabb erkölcsi eszközökhöz kell nyúlnunk, mert a régi eszközök és egyházi cselekmények, sajnos, hatástalanoknak bizonyultak. A kérdés, melyre választ kell adniok, az: képesek vagyunk-e az evangeliom erejének az életben érvényt szerezni vagy nem. Képesek vagyunk-e a haladó korral lépést tartani, a körülöttünk felburjánzó nehézségekkel eredményesen megküzdeni, avagy bűnös resignatióval beismerjük és igazoljuk ellenfeleink azon régi vádját, mely szerint a vallási reformatio positiv alkotásra és igazi haladásra képtelen ! A természet és a történelem tanúsága szerint, úgy egyes emberek, mint egész társadalmak ; egyházak és nemzetek csak úgy képesek biztosítani fenmaradásukat és fejlődésüket, ha alkalmazkodni tudnak a kor haladó szelleméhez és a külső körülményekhez. Ez a történelem által is igazolt törvény fog érvényesülni a hazai protestáns evangeliomi egyház életében is. Ha az új viszonyokhoz nem tudunk alkalmazkodni, akkor nem tudunk haladni sem; és ha nem bírunk haladni, akkor — elvesztünk. De ha élni akarunk és nem nyugszunk bele azon új próféták kijelentéseibe, a kik nyiltan hirdetik, hogy a vallás lejárta magát és hogy helyet kell adnia a kor igényeinek inkább megfelelő új ideáloknak: akkor talpra kell állanunk, és ezekkel a tanokkal határozottan szembeszállnunk, még pedig a szeretet és igazság, a hit és tudomány fegyvereivel. Kell, hogy mindenekelőtt egymás között a szeretet és bizalom kapcsait erősítsük, a gyengéknek bizonyult intézményeinket tökéletesítsük ; és a kipróbált erők tiszteletben tartása mellett az új haladásnak feltételeit biztosítsuk, és siessünk mindazon reformok keresztülvitelére, melgek evang. egyházunkat saját híveink és a nagy világ előtt kedvessé, erőssé és vonzóvá képesek tenni. Szabadjon itt a sok teendő közül csak néhányat érintenem. Anyagi érdekeink öntudatos és fokozatos ápolása mellett a legszükségesebbnek tartom az evangeliomi hitbuzgóság felébresztését és fejlesztését. E nélkül eleven és egészséges egyházi életet nem lehet képzelni. Küzdelemteljes multunkban; nehéz viszonyok nyomása alatt, erősebben fejlett ki egyházunk hívei között a protestatio szelleme, mint az evangelisatióé, s talán ezért vagyunk már is erősebb protestánsok, mint evangélikusok. Már pedig a mai viszonyok között ez utóbbira kellene nagyobb súlyt helyeznünk. A vallási meggyőződés és hitbuzgalom szent érzelmeit összhangba kell hoznunk a humanismussal; az általános emberszeretet és testvériség kötelességeit a különleges hazafiság érzelmeivel. E téren a felfogásokban oly ellentétek mutatkoznak, melyek egyházunk közéletének