Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

_— — 100 14. úgy a népiskolabeliek, mint a mindkét polgári iskola növendékei, a hitoktatásban részesültek hetenkint 2—2 órában és az istentiszteletekre szorgalmasan eljártak. Növendék van a polgáriban 5 fiú és 8 leány, a népiskolában 32 növendék. Konfirmáltatott 5 gyermek az úrvacsorával is rendesen éltek a hívek. B.-Szent-Tamás. Ezen szép egyházban a lelkész még mindig nem képes kellő tevékenységet kifejteni, miután a már 10 év óta húzódó községi segély ügye még mindig nincsen megoldva. A megyénél 2 izben nyertek a hívek; megszavaztatott ott 1000 frt 4 évre visszamenőleg. Most az ügy Budapesten van a Közigazgatói Bíróságnál, a hol ügyünk remélhetőleg rövid idő alatt el fog dőlni. Ha ezen segély meg lesz, az egyház rövid idő alatt fel fog virágozni. A lelkész évenkint 4—5-ször látogatja ezen egyházat; az úrvacsorát kiosztja, konfirmál. Bács-Földvár. Ezen szórványt évenként 3-szor látogatja a lelkész. Nagy baj az, hogy a hívek a lelkész fáradságáért nem akarnak fizetni, s így a lelkész már 4 év óta saját költségén látogatja a szórványokat. A miért jó is volna, ha erre a czélra évenként egy bizonyos összeget nyerne a lelkész a különféle alapokból. Zentát is látogatja a lelkész, - ámbár itt is minden díj nélkül fáradozik. C) A zsablyai missió. Az elmúlt év a fiatal zsablyai missióra nézve a küzdés éve volt. Ama nagy lelkesedésre, melylyel két év előtt ez a missió alakíttatott, jött a tespedés. Az önként vállalt nagy teher, a nép keresetének a selyemhernyók kipusztulásával járó nagy csökkenése különösen a szegényebb néposztály kitartását megtörte és benne nagy elégedetlenséget idézett elő. Hozzájárult a lelkész folytonos betegeskedése, a mi miatt nem tudta a viszályok kitörését megakadályozni és szegénysége, mely miatt nem jelenhetett meg szükség szerint a leányegyházközségekben, továbbá az a körülmény, hogy Zsablyán tanító nincs és így a lelkész kénytelen volt az iskolát vezetni s az elégedetlenség és viszálykodás ellensúlyozására leginkább szolgáló cura pastoralist nem gyakorolhatta. Ily belviszály és általános elégedetlenségtől nem volt mentve egyetlen filia sem. Legkisebb jelentőségű volt a viszály Goszpodincén és nem is annyira a filia ág. hitv. ev. tagjai hasonlottak meg egymással, mint inkább a községben lakó és ág. ev. nővel vegyes házasságban élő református néhány ember, kik az ág. ev. féltől járó egyházi járulékdíját is megtagadták. Jellemzetes, hogy ez a dolog éppen most történt, a mikor a megújított nagygeresdi egyezmény alapján, Goszpodincén a község református tagjait teljes joggal megadóztathattuk volna és igen jellemzetes, hogy Kozma Gyula tiszakálmánfalvi református lelkész a néhány szál református, teljesen jogtalan mozgalma érdekében írt is a zsablyai lelkésznek. A zsablyai missiói lelkész