Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

7 És ebben áll, csekély nézetem szerint, a legnagyobb baj, a leg- 1 erősebb akadály. Egyetértés nélkül nem lehet nagy elveket megvalósítani, sem jó törvényeket alkotni. Ezt bizonyítja a történelem és a tapasztalás. Én, Főtisztelendő és Mélt. egyházkerületi közgyűlés! ami ev. egyházunk gyászos és dicsőségteljes történelméből azt tanultam, hogy ahány alaptörvény hozatott ev. egyházunk szabadságának, jogegyenlőségének és viszonosságának biztosítására a bécsi békekötés óta egész az 1848: XX. t.-cz. meghozataláig: azoknak egyikét sem vívta ki csupán evang. őseink hősiessége és bölcsesége, hanem kivívta velők együtt a többségben volt római kath. vallású szabadelvű és igazságszerető hazafiaknak és államférfiaknak segítsége és egyetértése. És ebben a történelmi tényben én nagy tanulságot és biztos útmutatást látok a teendőkre nézve. Ma is csak úgy érhetünk czélt, ha sikerül a közvéleményt, a róm. kath. polgártársakat, a nemzetet és kormányt meggyőznünk ügyünk igazságáról és törvényes voltáról. A mai kormány teljes jóakarattal van ügyünk iránt; az évi állami dotatiót fokozatosan emeli, csekély javadalommal biró papjainkat és tanítóinkat, alsóbb és felsőbb iskoláinkat segélyezi; sőt a mostani vallás- és közoktatásügyi minister a jelen évi költségvetés tárgyalásakor azt is kijelentette, hogy nem zárkózik el annak komoly megfontolásától sem, „hogy a budgetbe évenként felvétetni szokott dotatiót nem volne-e helyesebb, czélszerűbb egy törvénynyel fixirozniV Természetesen csak akkor, ha erre a kellő adatok kezében lesznek. De legyünk igazságosak. Valljuk be őszintén, hogy mi, és velünk együtt a többi testvér prot. felekezetek mai napig sem tudtuk akképen formulázni törvényre alapított jogos kívánságainkat, hogy azokból az 1848: XX. t.-czikk szellemében egy jó törvényjavaslatot lehetne készíteni, valljuk be, hogy a hivatalos protestáns felekezetek még ma sincsenek tisztában egymás között azokkal az alapelvekkel, melyek szerint az állam és egyház közötti jogviszony a mai kornak megfelelően rendezendő volna. Népünk megterkeltetésének hiteles adatai még ma sincsenek összegyűjtve és az állami adó terhével összehasonlítva. Az óhajtott törvény alapját képezendő anyag ma sincs se összeállítva, se kellőleg áttanulmányozva! Ezek nélkül pedig jó törvényt alkotni lehetetlen. Mindezek felemlítésével nem azt akarom mondani, mintha az 1848: XX. t.-czikkben foglalt nagy elveket általában megvalósítani nem lehetne. Csak azt akartam jelezni, hogy az eddig, divergens irányokban követett úton czélt érni — csekély véleményem szerint — nem lehet. Ha mindig csak szegénységünket és az államsegély felemelését fogjuk emlegetni, ez által könnyen hamis feltevésekre is adunk okot, mintha az egész mozgalom csak a pénz érdekében indult volna meg. Nekünk magasabb szempontbői kell a kérdést felfognunk.